Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei

Ulrich I. Nándor miniszteri oszt. tanácsos, a IV. Tiszai Folyamkerület felügyelője, 1936-tól. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Szitkey Béla miniszteri tanácsos, az I. Dunai Kerület felügyelője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Kofranek Vendel műszaki tanácsos, az I. Dunai Kerület felügyelője, 1903-1932 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Élete végén került a Győri Folyammérnöki Hivatal élére. Ásványráró mellett, munka közben szívroham végzett vele, mindössze 58 évesen. Halála helyén a Győri Folyammérnöki Hivatal nemcsak az ő, hanem minden más Duna szabályozás következtében elhunyt kubikos, gátőr, mérnök emlékét megörökítette. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Dragodán Pál miniszteri tanácsos, az V. Tiszai Kerület felügyelője, 1897-1933 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Kultúrmérnök, az Országos Halászati Felügyelőség vezetője, majd a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztály elnöke. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Mérnök, a VI. Kerületi kir. Kultúrmérnöki hivatal munkatársa. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Vízépítő mérnök, szakíró. A budapesti műegyetemen 1898-ban mérnöki, majd 1912-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. Hosszabb magánmérnöki és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. Vízügyi műtárgyak, elsősorban csatornák és zsilipek megvalósítása fűződik a nevéhez. Úttörő munkát végzett a zsilipek rugalmas alapozása terén. Ő vezette a Sajó, valamint a soroksári Duna- ág csatornázási kirendeltségénél és a Budapesti Kikötőépítési Kormánybiztosságon a tervezési munkákat. Budapest energiaellátására a Vág folyón építendő erőműveket javasolt, terve azonban nem valósult meg. Ő vetette fel a tiszalöki erőmű és a visóvölgyi tározás tervét, utóbbit fia, Benedek Pál valósította meg. 1934-1937 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának vezetőjeként tevékenykedett. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Weszely Béla miniszteri tanácsos, a Kultúrmérnöki Osztály vezetője, 1900-1936 között. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Schranz János miniszteri tanácsos, a II. Kultúrmérnöki Kerület vezetője, 1899-1935 között. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Sajó Elemér vízmérnök, vízügyi és gazdaságpolitikus, miniszteri tanácsos, az Vízügyi Osztály vezetője. 1898-ban Budapesten szerzett mérnöki oklevelet. Pályakezdőként a Ferenc csatorna tiszai torkolatának áthelyezésével kapcsolatos óbecsei kettős hajózsilipnek az építési munkálataiban vett részt. Ezután a Béga-csatornázási munkálatoknál dolgozott. Szaktudását és szervezőkészségét 1906-ban a soroksári Duna-ág rendezésénél hasznosította, mint a Kvassay zsilip tervezője és építésvezetője. 1911-ben, a Csepel-sziget csúcsán létrehozott cementkisérleti állomáson betonkeverési vizsgálatokat folytatott Lampl Hugóval. 1919-ben a kormány a dunai víziút és a vasúti szállítás közötti kapcsolat megteremtése céljából Budapesten egy dunai kikötő létrehozását határozta el és felállította a Kikötőépítési Igazgatóságot, melynek élére Sajó Elemért nevezték ki. Gazdasági okokból az építkezést többször is leállítás fenyegette; a kikötő megvalósulása Sajó kitartásának, meggyőző erejének köszönhető. 1928-tól a Földmívelésügyi Minisztériumban előbb a Balaton ügyeivel, majd a Vízügyi Főosztály vezetésével foglalkozott. Itt született meg 1931-ben híressé vált programja: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában. E koncepciója a következő évtizedekben a hazai vízgazdálkodás fejlesztésének egyik alappillére volt. Életének utolsó éveiben foglalkozott az Alföld öntözési gondjainak megoldásával, a szikes területek problémáival, a Duna-Tisza csatorna kérdéskörével, a vízügyi szolgálat megszervezésével. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Nagy Dezső királyi kultúrmérnök, miniszteri tanácsos, a Balatoni Kikötők Felügyelőségének vezetője. 1896-ban diplomázott a budapesti műegyetemen, majd az aradi folyammérnöki hivatalnál dolgozott. 1900-ban került a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatalhoz, itt 1908-ig állt alkalmazásban. Ezután a Sióbereki Társulat miniszteri biztosa mellé kirendelt munkavezető szakértő volt. 1908-ban a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa lett, 1910-től az Országos Vízépítési Igazgatóság beosztott mérnöke volt, majd 1912. január 1-jétől a balatoni kikötőket felügyelte. Ő tervezte és építtette az alsóörsi, a boglári, földvári, kenesei, lellei, szemesi, fonyódi, siófoki és tihanyi kikötőket, egyúttal a partrendezésüket is. Az 1925–26-ban épült arácsi első strandfürdő (mai Esterházy strand) nádfedeles épületét is ő tervezte. 1933 márciusában vonult nyugdíjba. 1935-ben az ő tervei alapján végezték a Sió-zsilip átépítését a hozzá tartozó csatornarésszel együtt. Találmányát, a K. N. D. jelű partvédőműt sok helyen alkalmazták. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Kontur István mérnök, miniszteri oszt. tanácsos, a Vízrajzi Osztály vezetője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Chotvács Herényi József miniszteri tanácsos, 1896-1932. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Mérnök, miniszteri tanácsos, a Folyammérnöki Osztály vezetője. 1893-ban szerezte mérnöki oklevelét. Gyakorlati működését a kultúrmérnöki szolgálat munkatársaként kezdte, s úttörő munkát végzett a legmagasabb színvonalú mezőgazdasági vízrendezés, az alagcsövezés terén. 1913-ban kapott megbízást a Vág-szabályozási Kirendeltség megszervezésére, s a Vág alsó szakaszának szabályozására. Munkája során azóta általánosan elterjedt újításokat vezetett be: a dróthálós kőhengerek alkalmazását, valamint a kavicsból készített műkő gyártását és széles körű felhasználását. 1919-től a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője volt, s mint ilyen a vízrajzi adottságok miatt szükséges magyar-román vízügyi együttműködés kialakítását szorgalmazta. Utóbb a földművelésügyi minisztériumba került, 1931-ben nyugdíjba vonult. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Nagy Sándor miniszteri tanácsos, az I. Kultúrmérnöki Kerület felügyelője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Leheti Antal miniszteri tanácsos, az I. Dunai Kerület felügyelője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Hidrológus, építőmérnök, miniszteri oszt. tanácsos, az I. Dunai Kerület felügyelője. Középiskoláit a szatmári református gimnáziumban végezte, a bp.-i József Műegyetem Mérnöki Karán mérnöki okl. szerzett. Az eszéki, majd a nagykanizsai folyammérnöki hivatal beosztott mérnöke, a komáromi MÁV-folyammérnökség vezetője. Az összeomlás után a Földmívelésügyi Minisztérium vízépítési felügyelője, nyugdíjazása után a Rábaszabályozó Társaság igazgatója. Pályafutásának kezdetén, mint az eszéki folyammérnöki hivatal mérnöke és a Mura szabályozás építkezéseinek vezetője jelentős szerepet játszott a folyó szabályozásában. Később az Földművelésügyi Minisztériumban működött, s a határmegállapító bizottságban, mint állandó vízügyi szakértő tevékenykedett. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Viczián Ede miniszteri tanácsos, az Országos Vízügyi Igazgatóság főnöke. 1903-ban szerzett mérnöki oklevelet a bp.-i műegy.-en. 1905-ben állami szolgálatba lépett; előbb a szolnoki Folyammérnöki Hivatalnál, később a földművelésügyi min. vízrajzi osztályánál kapott beosztást. Mo. vízerőinek felmérésével úttörő munkát végzett a vízerőhasznosítás, ill. a tervszerű vízerőgazdálkodás előkészítése terén. 1909-től a soroksári Dunaág szabályozásának tervezője és a kivitelezési munkálatok vezetője. Tervei szerint épült a tassi vízerőtelep is. 1920-ban mint szakértő a Párizsba kiküldött békedelegáció tagja. Az 1920-as évek jobboldali mérnökmozgalmainak egyik közismert vezetője volt. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Károlyi Sándor mérnök, kultúrmérnök, miniszteri tanácsos, a Kultúrmérnöki Osztály vezetője. Tanulmányait a bp.-i József Műegyetemen végezte (1895). Gyakorlati működését a bp.-i kultúrmérnöki hivatalban kezdte, ahonnan Pécsre, majd Brassóba került. 1919-től a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal főnöke majd kerületi felügyelő. 1928-tól nyugalomba vonulásáig, 1931-ig a Földművelésügyi Min. Vízügyi Főosztálya kultúrmérnöki ügyosztályának vezetője, az Ecsedi láp, valamint a Szamos szabályozásának min.-i biztosa volt. Ő készítette a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal hatáskörébe tartozó Kis-Balaton lecsapolásának tervét a hagyományos „vízfélreszorítás” elve alapján, amelyet az 1921-ben alakult Kis-Balaton Lecsapoló Társulat hajtott végre (1922-től) egy tőzegkitermelő vállalat támogatásával. Élete utolsó éveiben legjelentősebb munkája a Fertő-tó rendezésének terve volt. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Szabó Nándor mérnök, miniszteri tanácsos, a Folyammérnöki Osztály vezetője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Maurer Gyula műtárgyépítő mérnök, a Csepel-szigeti szabadkikötő építésének vezetője, helyettes államtitkár, a kikötő ügyek kormánybiztosa. A bp.-i műegyetemen végzett tanulmányai után (1893) előbb a vízépítési tanszék tanársegédeként működött (1894). Külföldi tanulmányútja során Németo.-ban a Rajna- szabályozásnál dolgozott, majd hazatérve a Földművelésügyi Min. Vízügyi Szolgálatának munkatársaként a Bega-szabályozási Kirendeltséghez került, 1912-ben ennek főnöke lett. Itt építette az écskai vízlépcsőt. 1915-ben a Sajószabályozási Kirendeltséghez került, 1919-től kerületi felügyelő, 1921-től a Budapesti Nemzeti és Szabadkikötő Kormánybiztosság h. vezetője, majd Zielinski Szilárd halála után, 1924-től 1932-ig kormánybiztosa. A szaklapokban több tanulmánya jelent meg a Bega-szabályozással és a bp.-i szabadkikötő építésével kapcsolatban. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Kuttner Kálmán királyi főmérnök, miniszteri tanácsos, a Halászati Osztály vezetője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Fábry Frigyes mérnök, miniszteri tanácsos. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.