Nagy Dezső királyi kultúrmérnök, miniszteri tanácsos, a Balatoni Kikötők Felügyelőségének vezetője.
1896-ban diplomázott a budapesti műegyetemen, majd az aradi folyammérnöki hivatalnál dolgozott. 1900-ban került a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatalhoz, itt 1908-ig állt alkalmazásban. Ezután a Sióbereki Társulat miniszteri biztosa mellé kirendelt munkavezető szakértő volt. 1908-ban a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa lett, 1910-től az Országos Vízépítési Igazgatóság beosztott mérnöke volt, majd 1912. január 1-jétől a balatoni kikötőket felügyelte.
Ő tervezte és építtette az alsóörsi, a boglári, földvári, kenesei, lellei, szemesi, fonyódi, siófoki és tihanyi kikötőket, egyúttal a partrendezésüket is. Az 1925–26-ban épült arácsi első strandfürdő (mai Esterházy strand) nádfedeles épületét is ő tervezte. 1933 márciusában vonult nyugdíjba. 1935-ben az ő tervei alapján végezték a Sió-zsilip átépítését a hozzá tartozó csatornarésszel együtt. Találmányát, a K. N. D. jelű partvédőműt sok helyen alkalmazták.
Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.
en
