Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei

Mérnök, a magyar vízügyi szolgálat megszervezője. 1878-ban kinevezték kultúrmérnöknek[1], és megbízást kapott a földművelésügyi tárcán belül az általa javasolt mezőgazdasági–vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, amelynek 1880-ban vezetőjévé nevezték ki. 1891-ben a vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal vezetője lett, és onnan vonult nyugállományba 1918-ban. Kvassay nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása, valamint az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Kezdeményezte a balatoni kikötők és a budapesti szabadkikötő megépítését, szorgalmazta a dunai vízi közlekedés fejlesztését. Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága is jelentős. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Pasteiner Dezső miniszteri tanácsos, a Vízrajzi Intézet igazgatója, 1898-1933 között az Országos Vízépítési Igazgatóság kollégája. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Pasteiner Dezső miniszteri tanácsos, a Vízrajzi Intézet igazgatója, 1898-1933 között az Országos Vízépítési Igazgatóság kollégája. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Trummer Árpád vízépítő mérnök, miniszteri oszt. tanácsos, 1908-tól. A besztercebányai, majd a miskolci kultúrmérnöki hivatalnál működött, ez utóbbinak vezetője lett. 1933-tól a Földművelésügy Min. Vízügyi Főosztályának munkatársa és a Hármas Öntözési Bizottság tagjaként a Tiszántúl öntözési tervének előkészítését irányította és kidolgozta a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer tervét. 1937-től 1943-ig, nyugdíjazásáig az Orsz. Vízügyi Igazgatóság vezetője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Szitkey Béla miniszteri tanácsos, az I. Dunai Kerület felügyelője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Kun László királyi főmérnök. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Pasteiner Dezső miniszteri tanácsos, a Vízrajzi Intézet igazgatója, 1898-1933 az Országos Vízépítési Igazgatóság dolgozója. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

A Tisza-Dunavölgyi Társulat titkára, mérnök, kormánytanácsos. Született 1871. Jászapáti. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Pintér László miniszteri oszt. tanácsos, a III. kerületi felügyelő, 1907-től. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Böröcz Mihály miniszteri oszt. tanácsos, a Dunai Folyami Kerület felügyelője, 1905-től. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Vitéz Illéssy Zoltán Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya műszaki tanácsosa , 1907-től. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Rochel Dezső miniszteri oszt. tanácsos, a II. Kultúrmérnöki Kerület felügyelője, 1935-től. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Iványi Bertalan miniszteri tanácsos, a Folyammérnöki Osztály vezetője, 1903-tól. Mérnök, a Tisza kisvízi szabályozásának úttörője, a vízügyi szolgálat vezetője. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte 1901-ben. 1903-ban lépett állami szolgálatba: előbb a gyulai, majd a szolnoki Folyammérnöki Hivatalnál működött. 1920-tól a Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatal vezetője, 1927-től vízépítési kerületi felügyelő, 1934-től a Földművelésügyi Min. Folyammérnöki Osztályának, utóbb a Vízügyi Műszaki Főosztálynak vezetője. Fontos munkásságot fejtett ki a kisvízszabályozás, ill. gázlórendezés műszaki kérdéseinek tisztázása terén. Irányításával történt a szabályozási munkák egy részének végrehajtása is. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Zuber Ferenc miniszteri tanácsos, a Vízrajzi Intézet igazgatója. 1896-ban lépett állami szolgálatba és 1903-ig a budapesti folyammérnöki hivatalnál, 1903-tól a debreceni kultúrmérnöki hivatalnál, 1907-től pedig a földművelésügyi minisztérium vízrajzi osztályán teljesített szolgálatot, melynek igazgatója is volt. Miniszteri tanácsosként vonult nyugalomba. Vízügyi munkásságán kívül újságíró, sportszervező, két évtizeden át a magyar sport egyik legjellegzetesebb alakja volt. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Lampl Hugó mérnök, a műszaki tudományok doktora, miniszteri tanácsos, 1908-tól. Oklevelét 1905-ben a budapesti József Műegyetemen szerezte. Először a Csepel-szigeti Ármentesítő Társulatnál vállalt munkát (1905–12), majd 1913-tól 1914-ig a Kvassay-zsilip építésénél dolgozott. 1908-ban Sajó Elemérrel együtt végezték az első hazai vízépítési kismintakísérleteket. A Kvassay-zsilip építésétől kezdve a szádfalazás, a talajszilárdítás (cementbesajtolás), a munkagödrök víztelenítése stb. foglalkoztatták. 1920-tól a bp.-csepeli kikötőépítés osztályvezető mérnöke. A Tassi Vízlépcső építésénél 1926-ban hazánkban elsőként alkalmazta a talajvízszint-süllyesztéses alapozást és az öntőtornyos betonozást. A balatoni kikötők építését is ő irányította. Lampl Hugó vezette a békésszentandrási vízlépcső (1936–42), a Tiszafüredi Öntözőrendszer (1940), a Hódmezővásárhelyi Öntözőrendszer (1947), a Duna–Tisza-csatorna tervezését (1947-ig), valamint a Tiszalöki Vízlépcső főmérnökeként az alapozás és építés munkálatait. 1955-ben vonult nyugállományba. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Dieter János vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, a Vízrajzi Intézet igazgatója, 1904-től. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en 1902-ben fejezte be. Előbb műegy.-i tanársegéd, majd 1910-től a vízügyi szolgálat munkatársa volt. Az 1902-as években a bp.-i vámmentes kikötő építésénél dolgozott, majd a Vízügyi Műszaki Főosztály keretében szervezett tervezési csoport vezetője lett. Ennek feloszlatása után a Vízrajzi Intézet vezetője 1932–1939-ben. Főbb munkái: A Sajó csatornázásának terve, a bp.-i vámmentes kikötő partfalai, a siófoki Sió-zsilip, a nicki Rába-gát és a békési kikötő, valamint különböző ipari vízkivételi művek. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Heincz Pál mérnök, kir. műszaki tanácsos, a Személyi Osztály vezetője, 1934-től. Született: 1886. Selmecbánya Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Királyi főmérnök Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Jáky Jenő miniszteri tanácsos, az I. Dunai Folyamkerület felügyelője, 1902-től. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Trummer Árpád vízépítő mérnök, miniszteri oszt. tanácsos, 1908-tól. A besztercebányai, majd a miskolci kultúrmérnöki hivatalnál működött, ez utóbbinak vezetője lett. 1933-tól a Földművelésügy Min. Vízügyi Főosztályának munkatársa és a Hármas Öntözési Bizottság tagjaként a Tiszántúl öntözési tervének előkészítését irányította és kidolgozta a hódmezővásárhelyi öntözőrendszer tervét. 1937-től 1943-ig, nyugdíjazásáig az Orsz. Vízügyi Igazgatóság vezetője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Mérnök, miniszteri osztálytanácsos, a szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal főnöke Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Miniszteri tanácsos, a Vízrajzi Intézet igazgatója, 1898-1933 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Viczián Ede mérnök, miniszteri tanácsos, az Országos Vízügyi Igazgatóság főnöke, 1895-1930 között. 1903-ban szerzett mérnöki oklevelet a bp.-i műegy.-en. 1905-ben állami szolgálatba lépett; előbb a szolnoki Folyammérnöki Hivatalnál, később a földművelésügyi min. vízrajzi osztályánál kapott beosztást. Mo. vízerőinek felmérésével úttörő munkát végzett a vízerőhasznosítás, ill. a tervszerű vízerőgazdálkodás előkészítése terén. 1909-től a soroksári Dunaág szabályozásának tervezője és a kivitelezési munkálatok vezetője. Tervei szerint épült a tassi vízerőtelep is. 1920-ban mint szakértő a Párizsba kiküldött békedelegáció tagja. Az 1920-as évek jobboldali mérnökmozgalmainak egyik közismert vezetője volt. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.