museum-digital
CTRL + Y
en
Rippl-Rónai Múzeum ÚJ ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS

ÚJ ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS

Kézimángorló-mosólapicka

Ezt a mángorlót Zámbó Vendel feltehetőleg megrendelésre, szerelmi ajándékként készítette 1853-ban Mos Lidinek. A fába karcolt motívumokat „kalapmocsokkal” dörzsölték át: a sötét, zsíros kence beleült a mélyedésekbe és kiemelte a motívumokat. A faragók erre a célra zsiradék és égetett dióhéj keverékét is használták. A karcolás, „karcolozás” aprólékos, grafikus díszítmény kidolgozására alkalmas. A mángorló a mai vasalók elődje. A paraszti ruházat anyagát sokáig kenderből és lenből készült fonalból szőtték. A mángorlás során a textilt szorosan feltekerték egy sodrófa alakú fa hengerre, majd az asztal lapján a mángorlóval felülről leszorítva oda-vissza görgették. Az eljárás során a szövetet adó fonal növényi rostjai megtörtek, így az anyag egyre puhábbá és simábbá vált. A paraszti kultúrában a szerelmi ajándékok az udvarlás komolyságának kifejezői voltak. A legények a leányoknak díszített női munkaeszközöket adtak. A dúsan cifrázott, spanyolozott darabokat valójában sohasem használták munkára, emlékként őrizték.

Mángorló lapiczka

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Fonófa

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Mosófa "mosólapicka"

Keményfa, díszített, faragott. Vésett virágos díszű 1911-es évszámmal. Készítője ismeretlen földműves ember.

Fonófa

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Vetélő

Kőrisfa, spanyolozott piros színnel. Ismeretlen falusi bognár v. specialista készítette.

Konty, ünneplőkonty, szigetvári konty

Ezt a típusú kontyot feltehetőleg először egy szigetvári kalaposnő állította össze, innen kapta nevét és terjedt el a Zselic falvaiban. Jegyajándékként, a vőlegény pénzén vásárolták meg. Jómódúak ötöt-hatot is kaptak, a szegényebbek kettőt: egy kék szalagosat és egy „táncba való” piros, nagy rózsásat. A nők haj- és fejviseletükkel is jelezték családi állapotukat. A házasságot követően kontyba fogták hajukat és főkötővel takarták le. Ennek színe és mintázata egyre visszafogottabbá vált, ahogy idősödtek. Készítője ismeretlen szigetvári kontyvarró.

Női kurta bunda

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Kisködmen női

Ezt a női kisködmönt Göncz János nászajándékul vette menyasszonyának 1867-ben, aki ezt viselte esküvőjükön is. A lakodalmak ideje általában télre esett, amikor kevesebb mezőgazdasági munka volt. A bundákat szűcsök készítették, a dúsabban hímzett, színesebb darabok a katolikusok, a letisztultabb, visszafogottabb darabok a reformátusok körében voltak kedveltek.

Férfi ing

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Női bunda

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Cifra ing (legény ümög)

Cifra ing (ümög) ünnepen hordták: télen nadrághoz, nyáron gatyához mellénnyel

Férfi ing

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Férfi ing, hímzett mellű

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Férfi ing

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Jegykendő

Gyári gyolcsból készült, széle cakkos, fehér lyukmímzés diszíti, ill. "B.T." pirossal varrt monogram

Jegykendő

Fehér sifonból négyzetesre szabott, széle kék és rózsaszín cérnával hímzett

Jegykendő

Négyzetes alapura szabott fehér sifon ,négy sarkába virágmotívumok hímezve

Jegykendő "gyegykendő, teríttő"

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

"gyegykendő" jegykendő

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Jegykendő "gyegykendő"

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Vékaruha

A gyermekágyas asszonynak rokonai, barátai „paszitot” vittek, vagyis étellel gondoskodtak róla és családjáról. Az elkészített ételeket cserépedényben tették a kosárba, tetejükre díszes vékaruhát terítettek. A lányok már gyermekkorukban kiválasztották barátnőjüket, ennek a kapcsolatnak a megpecsételésére szolgált pünkösd idején a „komatál” küldése. A komaság a műrokonság csoportjába tartozik, életre szóló köteléknek számított.

Vékaruha

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

Hímes szőttes

A néprajzi gyűjtemény egyik tárgya

[Last update: ]