tárgyválogatás az új állandó kiállításhoz
ÚJ ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS
![Kézimángorló-mosólapicka](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/import_121/201908/200w_04193106541.jpg)
Ezt a mángorlót Zámbó Vendel feltehetőleg megrendelésre, szerelmi ajándékként készítette 1853-ban Mos Lidinek. A fába karcolt motívumokat „kalapmocsokkal” dörzsölték át: a sötét, zsíros kence beleült a mélyedésekbe és kiemelte a motívumokat. A faragók erre a célra zsiradék és égetett dióhéj keverékét is használták. A karcolás, „karcolozás” aprólékos, grafikus díszítmény kidolgozására alkalmas. A mángorló a mai vasalók elődje. A paraszti ruházat anyagát sokáig kenderből és lenből készült fonalból szőtték. A mángorlás során a textilt szorosan feltekerték egy sodrófa alakú fa hengerre, majd az asztal lapján a mángorlóval felülről leszorítva oda-vissza görgették. Az eljárás során a szövetet adó fonal növényi rostjai megtörtek, így az anyag egyre puhábbá és simábbá vált. A paraszti kultúrában a szerelmi ajándékok az udvarlás komolyságának kifejezői voltak. A legények a leányoknak díszített női munkaeszközöket adtak. A dúsan cifrázott, spanyolozott darabokat valójában sohasem használták munkára, emlékként őrizték.
![Mosófa "mosólapicka"](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/import_121/201908/200w_04184757618.jpg)
Keményfa, díszített, faragott. Vésett virágos díszű 1911-es évszámmal. Készítője ismeretlen földműves ember.
![Konty, ünneplőkonty, szigetvári konty](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/201909/200w_konty-uenneplkonty-603012-3.jpg)
Ezt a típusú kontyot feltehetőleg először egy szigetvári kalaposnő állította össze, innen kapta nevét és terjedt el a Zselic falvaiban. Jegyajándékként, a vőlegény pénzén vásárolták meg. Jómódúak ötöt-hatot is kaptak, a szegényebbek kettőt: egy kék szalagosat és egy „táncba való” piros, nagy rózsásat. A nők haj- és fejviseletükkel is jelezték családi állapotukat. A házasságot követően kontyba fogták hajukat és főkötővel takarták le. Ennek színe és mintázata egyre visszafogottabbá vált, ahogy idősödtek. Készítője ismeretlen szigetvári kontyvarró.
![Kisködmen női](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/121/611360-rrm_nt_159/kiskoedmen_noi/200w_kiskoedmen-noi-611360.jpg)
Ezt a női kisködmönt Göncz János nászajándékul vette menyasszonyának 1867-ben, aki ezt viselte esküvőjükön is. A lakodalmak ideje általában télre esett, amikor kevesebb mezőgazdasági munka volt. A bundákat szűcsök készítették, a dúsabban hímzett, színesebb darabok a katolikusok, a letisztultabb, visszafogottabb darabok a reformátusok körében voltak kedveltek.
![Jegykendő](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/import_121/201908/200w_04174559844.jpg)
Gyári gyolcsból készült, széle cakkos, fehér lyukmímzés diszíti, ill. "B.T." pirossal varrt monogram
![Vékaruha](https://asset.museum-digital.org/hu-so/images/import_121/201908/200w_04200021656.jpg)
A gyermekágyas asszonynak rokonai, barátai „paszitot” vittek, vagyis étellel gondoskodtak róla és családjáról. Az elkészített ételeket cserépedényben tették a kosárba, tetejükre díszes vékaruhát terítettek. A lányok már gyermekkorukban kiválasztották barátnőjüket, ennek a kapcsolatnak a megpecsételésére szolgált pünkösd idején a „komatál” küldése. A komaság a műrokonság csoportjába tartozik, életre szóló köteléknek számított.
[Last update: ]