Ezt a mángorlót Zámbó Vendel feltehetőleg megrendelésre, szerelmi ajándékként készítette 1853-ban Mos Lidinek. A fába karcolt motívumokat „kalapmocsokkal” dörzsölték át: a sötét, zsíros kence beleült a mélyedésekbe és kiemelte a motívumokat. A faragók erre a célra zsiradék és égetett dióhéj keverékét is használták. A karcolás, „karcolozás” aprólékos, grafikus díszítmény kidolgozására alkalmas. A mángorló a mai vasalók elődje. A paraszti ruházat anyagát sokáig kenderből és lenből készült fonalból szőtték. A mángorlás során a textilt szorosan feltekerték egy sodrófa alakú fa hengerre, majd az asztal lapján a mángorlóval felülről leszorítva oda-vissza görgették. Az eljárás során a szövetet adó fonal növényi rostjai megtörtek, így az anyag egyre puhábbá és simábbá vált. A paraszti kultúrában a szerelmi ajándékok az udvarlás komolyságának kifejezői voltak. A legények a leányoknak díszített női munkaeszközöket adtak. A dúsan cifrázott, spanyolozott darabokat valójában sohasem használták munkára, emlékként őrizték.
en
