tárgyválogatás az új állandó kiállításhoz
en
Rippl-Rónai Múzeum
ÚJ ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS
ÚJ ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS
Kanászbalta - pásztor favágáshoz, tűzrakáshoz és védelemre használta. Készítője ismeretlen falubeli kovácsmester.
A gulyásbotok felfelé szélesedő bunkóban végződtek. Ezt a darabot Kálmán István faragó juhász készítette. A Balaton melletti berekben, ahol Kálmán István is élt, sok gulyás dolgozott, hiszen alkalmas volt a szarvasmarha tartásra a terület. A bot alján karcolt leveles, virágos díszítés van, majd 12 sor fekete és világos gyűrűs csontberakás következik. Az egyszerűnek tűnő díszítés letisztult és elegáns hatást kelt. Végén, a bunkó tetejét körrózsás, domborúan faragott virág zárja le.
Számos pásztorfaragáson betyárok nevei szerepelnek, gyakran a magyar történelem hőseivel vagy a Kossuth-címerrel együtt ábrázolva őket. Az idealizált múlt felé fordulás egybemosta történelmi hőseinket a faragópásztorokhoz közel eső betyárvilág figuráival. Az átalakuló mezőgazdasági termelés egyre szűkebb lehetőségeket hagyott a pásztoroknak munkájuk megőrzésére és gazdasági gyarapodásra. Az ügyesebbek faragásból egészítették ki jövedelmüket, néhányan főállású népművésszé váltak. Nosztalgiával ábrázolták a „régi világot”, ugyanakkor egy új kiszolgálóivá váltak azáltal, hogy a tárgyi anyagon keresztül egy sajátos mitológiát közvetítettek.
Az Országos Néprajzi Múzeum ajándékaként került gyűjteményünkbe a Kovács József által készített spanyolozott kürt. A körbefutó jelenetekben aratás, pásztorkodás, földosztás és világháborús csata látható: gyakorlatilag a 20. század első felének történelmi és társadalmi átalakulását örökíti meg.
A faragóművészek alkotásaikon nem csak egy távoli, letűnt kor ideálját és hagyományos mintakincsét jelenítették meg. Varga László kadarkúti fafaragó két olyan sótartót is készített, melynek oldalain egymással kontrasztban álló, kora és a közelmúlt problémáira reflektáló jelenetek kerültek. Ennek a sótartónak egyik felén békésen játszó kisgyermekek vannak, a háttérben füstölgő gyárkémény, ami egyrészt jelentheti az ipar, mint munkalehetőség fontosságát, másrészt egy hagyományos falusi környezettől eltérő világot jelenít meg. A szemközti tüzelő tank és repülőgép szimbolizálja a háborús időket.
A faragóművészek alkotásaikon nem csak egy távoli, letűnt kor ideálját és hagyományos mintakincsét jelenítették meg. Varga László kadarkúti fafaragó két olyan sótartót is készített, melynek oldalain egymással kontrasztban álló, kora és a közelmúlt problémáira reflektáló jelenetek kerültek. Ennek a sótartónak egyik felén a gyárudvar nyitott kapuja melletti felirat arról tanúskodik, hogy „állandó munkásfelvétel” biztosítja a munkalehetőséget, míg a szemközti oldalon ennek ellenkezőjére utal a zárt bejárat és a mellette olvasható szöveg.
A tarisznyába könnyen pakolható, laposra formált sótartók oldalát karcolással, spanyolozással díszítették. A pásztorok szedték a madarak tojásait és fiókait, halat fogtak, vadnövényeket, vadmézet gyűjtögettek. A vadállatokat ma már orvvadászatnak tűnő módszerekkel, veremcsapdával, fojtóhurokkal, nyílpuskával ejtették el. Húsukat sózással és füstöléssel tartósították, majd odvas fákban tárolták.
[Last update: ]