Telefonok LB, Bell-telefon

A szép formájú, fémlemezházú, technikailag is korszerű LB asztali készülék korának kiemelkedő alkotása volt. Itt alkalmazták először a fogantyúval egybeépített mikrofont és hallgatót, akkori nevén a mikrotelefont.

Asztali, induktorhívású távbeszélő készülék. Feketére fényezett fém oldalborítással és keményfa talppal és fedlappal, tölcséres ebonitnyelű kézibeszélővel, álanyozott (nikkelezett) tartóvillával, váltóáramú csengővel, induktorral.

A Deckert és Homolka féle fali fadobozos készülék a legkorábbi szabvány szerint készült. Sok hasonlóságot mutat a Berliner rendszerű készülékkel, lényeges különbség a Deckert és Homolka féle csúcsos mikrofonban van. A készüléket diófa dobozba szerelték, felül a kétharangos és kéttekercses váltóáramú csengő, az előlap közepén a mikrofon, bal oldalán a kanálhallgató, jobbján egy tartalék kanálhallgató és az induktor karja, alul a hallgató és telep vezetékeinek szorítói találhatók. Forrás: Ódor: A Távírda és Távbeszélő Berendezések, Az 50 éves Magyar Távbeszélő 1881-1931

4 vonalas vonalválasztós, telepfelhívású cselédtelefon (házitelefon). A Deckert&Homolka mikrofont az előlapba süllyesztve építették be, a mágnesnyelű hallgató a mikrofon feletti átkapcsoló karon lóg. A nyitott vasmagú átvivő tekercs, az átkapcsoló a doboz belsejében van. A hívódugót a hívni kívánt állomás kapcsolóhüvelyébe dugva, a jobb oldali hívógomb megnyomásával csengették a másik állomást. Restaurált példány.

Egységes készüléktípus, azaz asztali és fali használatra egyaránt alkalmas, tetszetős kivitelű, kétharangos, induktoros hívású telefonkészülék. A vonal bekötése és a tápfeszültség csatlakoztatása egy 5 pólusú kerek aljzatba történt. Szükség esetén ide lehetett bekötni egy pótcsengőt, amelyet a készüléktől távol is el lehetett helyezni. 1924-ben rendszeresítette a Magyar Királyi Posta.

Az LB rendszerű, díszes kivitelű távbeszélő készülék I.Ferenc József osztrák császár és magyar király számára készült. Tetején rúgós villán van a kézibeszélő, amelynek hallgatója körmágneses, beszélője dobozmikrofon. A négyszögletes, feketére zománcozott fémbádog szekrény előoldalát a magyar középcímer zománcképe díszíti. Jobb oldalon a póthallgató, bal oldalon az induktor hajtókarja található. A póthallgató mögött a gyártó Ericsson Villamossági Rt. emblémáját találjuk.

Bakelit talplemezzel és áramvonalas bakelitházzal készült, kimetszett házú bemutató készülék. Kézibeszélője a készülékházon hosszirányban van elhelyezve. Az alaplemezen található az induktor, a csengő és az többi alkatrészt tartalmazó egységdoboz. Belső kábelezése nincs, a vezetékek az alaplemezbe vannak préselve. Soros és párhuzamos hívóáramkörrel készült.

Nyomógomb-rendszerű vonalváltós telefonkészülék. A hívást a beépített zümmer jelzi. A recés keményfa fogantyúval ellátott készüléket az Ericsson Magyar Villamossági Rt. gyártotta 1911 körül. A telepáramú, önműködő vonalváltós készüléknél elegendő egy nyomógombnak megnyomása, hogy a kívánt kapcsolat létrejöjjön. A hívni kívánt állomás nyomógombjának teljes lenyomása hívójelet ad a másik készülék zümmerére, elengedésekor a gomb közbenső benyomott állapotban marad. Az összeköttetés megszakítása, a nyomógomb visszaugratása önműködően történik a kézibeszélőnek a tartó villára való visszahelyezésével.

Fali távbeszélő készülék, keményfa dobozba szerelve. Elején nagy teljesítményű, fémházas, bakelittölcséres, "Solid Back" elvű ikermikrofon, oldalán két fanyelű kanálhallgató, tetején nyomógomb.

A bolgár Telephonwerk Belogradtschik cég gyártmánya, melyet LB 67 néven hazánkban is alkalmazták 1967-től. Típusszáma. TM 50 A. Asztali bakelitházas készülék fém alaplemezzel. Alkatrészei nyomtatott áramköri panelra vannak felszerelve. A csengő 2 tekercses és 2 harangos, a nagyobb harang a kisebben van, közötte a kalapács. A hangerőt állítógombbal lehet szabályozni. Az automata átváltót 2 egymástól független bontógomb mozgatja, ez a megbízhatóságot növeli. Az induktor teljesen zárt. A kézibeszélő szintén bakelit, cserélhető dobozmikrofonnal és dobozhallgatóval. Az 5 erű zsinór műanyag szigetelésű.

Falra szerelhető, írópultos és a helyi telepeknek is helyet adó keményfa házban kialakított, LB-rendszerű távbeszélő készülék, Berliner-féle mikrofonnal. Érdekessége, hogy az írópult alatt rejtetten elhelyezett nagy méretű hallgatóból 2 gumicsövön keresztül jut a hang a kétoldalt elhelyezett hallgatótölcsérekbe.

Egységes készüléktípus, azaz asztali és fali használatra egyaránt alkalmas, tetszetős kivitelű, induktoros hívású telefonkészülék. Eredetileg a fotón látható kézibeszélővel szállították, amelybe tokos szénmikrofont és állítható membrántávolságú hallgatót szereltek. Később a CB 35-ös készülék kézibeszélőjével használták. A vonal bekötése és a tápfeszültség csatlakoztatása egy 5 pólusú kerek aljzatba történt. Szükség esetén ide lehetett bekötni egy pótcsengőt, amelyet a készüléktől távol is el lehetett helyezni. 1924-ben rendszeresítette a Magyar Királyi Posta.

Induktorhívású asztali távbeszélő készülék fémházba szerelve. A fából készült alaplemez és fedlap a nyílásokkal ellátott fém burkolattal képez egységes készülékházat. A csengő és az egyéb szerelvények a készülék belsejében helyezkednek el.

A szép formájú, fémlemezházú, technikailag is korszerű LB asztali készülék korának kiemelkedő alkotása volt. Itt alkalmazták először a fogantyúval egybeépített mikrofont és hallgatót, akkori nevén a mikrotelefont.

Mágnestalpas készüléket eredetileg a svéd Ericsson cég gyártott, a magyarországi változatot az Ericsson Magyar Villamossági Rt. készítette. Lényeges eltérés az eredetihez képest az, hogy a csengőt, az indukciós tekercset és a csatlakozó szorítókat különálló, fából készült fali mellékdobozba helyezték. Az induktor mágnese egyúttal a készülék lábazatát képezi, innen kapta elnevezését is. A helyi telepet külön teleptartóban helyezték el.

Mágnestalpas készüléket eredetileg a svéd Ericsson cég gyártott, a magyarországi változatot az Ericsson Magyar Villamossági Rt. készítette. Lényeges eltérés az eredetihez képest az, hogy a csengőt, az indukciós tekercset és a csatlakozó szorítókat különálló, fából készült fali mellékdobozba helyezték. Az induktor mágnese egyúttal a készülék lábazatát képezi, innen kapta elnevezését is. A helyi telepet külön teleptartóban helyezték el.

A különleges kialakítású, keményfa házba épített, helyi telepes, induktoros telefonkészüléket 1903-ban gyártotta a németországi Dt.Tel.Werke R.Stock&Co. cég. Érdekessége az állítható magasságú szénmikrofon. Baloldalon a nyeles hallgató és a csatlakozásokhoz szükséges réz sorkapcsok, jobb oldalon az induktor hajtókarja található. Ennek a kis generátornak a megforgatásával lehetett felhívni a kézi kapcsolású telefonközpontot kezelő kisasszonyt, aki a kért kapcsolást elvégezte. Az állítható mikrofon alatt látható a kétharangos csengő, és alatta a jegyzetek készítését lehetővé tevő ferde írópult.

Alexander Graham Bell első telefonja mágneses elven működött. Egy tölgyfa lapon kialakított üregre marha-hólyagból készült membránt feszítettek. A membránt a fölötte elhelyezkedő tekercs horgonya mozgatta. Az eszközt mikrofonként és hallgatóként is alkalmazták, tápfeszültséget nem igényelt. Hatótávolsága csupán néhány km volt.

Mágneses elven működő duplex "telefonkészülék". A polírozott keménygumi házban 2 tekercs, 2 mágnes és a 2 membrán található. Mikrofonként és hallgatóként is használható volt. Ha a mikrofonnak használt "hallgatóba" belebeszéltek, a másik készülékben halkan, de hallották a beszédet. Szabadalmi száma: U. S. Patent 380925

Helyi táplálású (LB), induktorhívású, asztali távbeszélő készülék fekete fémházban, bakelit kézibeszélővel, cserélhető dobozhallgatóval és mikrofonnak, 160 ohmos váltóáramú csengővel, indukciós tekerccsel, 1000 ohmos Ergit-mágneses induktorral, 5 ágú fali csatlakozóval. Az előfizető az induktorkar megforgatásával hívta fel a kézi kapcsolású távbeszélő központot. A készülék működtetéséhez 3-5V-os helyi telepre volt szükség.