Telefonok LB, Bell-telefon

Ez a kezdetleges készülék még mikrofonként is hallgatót használt, ezért nevezzük Bell-féle telefonnak. A külön dobozkába szerelt "mikrofon" nagyobb méretű (nagyobb membrán, nagy patkómágnes) és más kialakítású mint a két alatta függő hallgató. Nyugalmi helyzetben csak a csengő kapcsolódott a vonalra. Ha a bal oldali hallgatót leemelték, egy belső átkapcsoló leválasztotta a csengőt és a hallgatókat kapcsolta a vonalra. Az átkapcsoló szerkezet a készülékből hiányzik. Jobb oldalon a póthallgató függ. A felhívásra váltakozó áramot fejlesztő induktort használtak, amely a készülék jobb oldalán látható. Az induktor karját megforgatva és a nyomógombot lenyomva tartva lehetett hívást kezdeményezni. Az induktor mágnespatkója hiányzik. A Bell-teljes elnevezés arra utal, hogy egy készülékben egyesítették a mikrofont, a hallgatókat, az induktort és a csengőt. Működtetéséhez nem volt szükség elemekre!

Az első gyakorlatban is bevált "telefont" Alexander Graham Bell készítette és szabadalmaztatta 1876-ban. A Bell-típusú telefon mágneses elven működött. Mikrofonként és hallgatóként is ugyanazt az eszközt -a mai hallgató ősét- használták. A philadelphiai világkiállításon bemutatott telefonnal néhány km távolságot lehetett áthidalni. Egy 140mm hosszú, sárgarézből készült hengeres nyél fogadja be a mágnespatkót, melynek pólusaihoz lágyvas saruk csatlakoznak. Ezeken helyezkednek el a tekercsek, előttük a membrán található. A membrán és a tekercs lágyvas sarui közötti távolságot az alul lévő csavarral lehet állítani. Tápfeszültséget nem igényelt.

Mikrofonként és hallgatóként is ugyanazt az eszközt -a mai hallgató ősét- használták. A beszélgetés körülményes volt, mivel a "telefont" -kezdetben- a beszélőnek felváltva hol a füléhez, hol a szájához kellett tartania. A mágnespatkót egy hengeres nyél fogadja magába, a mágnes pólusaihoz lágyvas saruk csatlakoznak. A kör alakú lágyvasból készült vékony membránt a tekercsek előtt helyezték el. Tápfeszültséget nem igényelt.

Falra szerelhető helyi telepes (LB) készülék. A szépen kialakított fa hátlap felső részén helyezték el a Berliner-féle tölcséres mikrofont, alatta fából ferde írólapot alakítottak ki. A belső alkatrészeket fémlemezborítás takarja. Alul a kétharangos csengő és a vezetékek csatlakoztatására szolgáló csavarok láthatók. A fanyeles (kanalas) hallgató az átváltó karon, a tartalék hallgató a másik oldali horgon helyezkedik el. A helyi telepet különálló teleptartó dobozba helyezték.

Díszes kivitelű, új szabványú, helyi telepes, fali távbeszélő készülék. A fából készült hátlap felső részén a Berliner-féle tölcséres mikrofon, alatta az írólap és a fémlemez készülékház található. Ebben helyezkednek el a szerkezeti elemek; az automata átváltó kar, az induktor, az indukciós tekercs és a váltóáramú csengő belső szerelvényei. oldalán függenek a fanyelű hallgatók, jobb oldalon az induktor hajtókarja látható. Alul a csengőharangok és a csatlakozó szorítók találhatóak. A helyi telepet külön teleptartóban helyezték el.

Falra szerelhető helyi telepes telefonkészülék, Berliner-féle tölcséres mikrofonnal és két fanyelű hallgatóval. A nyitható előlapon belül felirat: "Felülvizsgálva 1900 november 27."

Falra szerelhető LB készülék fadobozban, előlapján a Deckert & Homolka-féle mikrofonnal. A helyi telepet különálló teleptartó dobozba helyezték. A bal oldali hallgató az átváltó karon, a tartalék hallgató a másik oldali horgon helyezkedik el. A doboz alján a kétharangos csengő, oldalán az induktor karja található.

Falra szerelhető LB készülék fadobozban, előlapján a Deckert & Homolka féle mikrofonnal. Az egyik fanyeles hallgató az átváltó karon, a tartalék hallgató a másik oldali horgon helyezkedik el. A doboz alján a kétharangos csengő, oldalán az induktor karja található. A helyi telepet (Local Battery) különálló teleptartó dobozba helyezték.

LB III. állami szabványú, induktoros hívású fali távbeszélő készülék, CB35-ös kézibeszélővel. Az alkatrészeket ferde írótámmal ellátott, fényezett tölgyfa szekrénybe szerelték, amelyben a mikrofon táplálására szolgáló 2 db. 80x80x180 mm-es szárazelem is elhelyezhető. Előlapján a gyártó táblácskája és a használó intézmény helye (Zalaerdő), valamint a kétharangos csengő, és jobb oldalon az induktorkar található.

Ericsson-féle, díszes kivitelű, falra szerelhető, írópulttal ellátott helyi telepes (LB) távbeszélő készülék. Bal oldalon az automata átkapcsoló tartja a Bell-féle hallgatót, középen az írópult felett helyezkedik el a kétharangos csengő és felette a tölcséres szénmikrofon. A vezetékszorítókat a mikrofon felett találjuk, a mikrofonáramot biztosító szárazelemeket alul helyezték el. Jobb oldalon a kézi kapcsolású központ felhívásához szükséges induktor hajtókarja látható.

LB III. állami szabványú (legújabb szabványú) induktoros hívású fali távbeszélő készülék, írótámmal ellátott fényezett tölgyfa szekrényben, amelyben a mikrofon táplálására szolgáló 2 db. 80x80x180 mm-es szárazelem is elhelyezhető. Előlapján a Berliner-féle tölcséres mikrofon és a kétharangos csengő, jobb oldalon az induktorkar található. A fanyeles (kanalas) hallgató az átváltó karon, a tartalék hallgató a másik oldali horgon helyezkedik el.

Falra szerelhető, kéményfa dobozolású, helyi telepes, induktoros távbeszélő készülék, tetején csengővel. Kézi beszélője CB 35 típusú. Eredetileg kanálhallgatóval és tölcséres mikrofonnal gyártották, később látták el kézibeszélővel.

Az LB II-es készüléket diófa dobozba szrerelték, előlapján a kétharangos és kéttekercses váltóáramú csengő található. Belül felirat és kapcsolási rajz: Legújabb szabványú fali távb. készülék átalakítva "rurál" rendszerre. Középen az ERICSSON Magyar Villamossági Rt. , alul A M.KIR. POSTA TULAJDONA táblácska látható. Bal oldalon a tölcsérmikrofonos kézibeszélő, jobb oldalon az induktor karja található. A doboz keretét az alaplapra zsanérral szerelték, az is nyitható, így az alkatrészek jól hozzáférhetők. A dobozon belül az indukciós tekercs és a 3 patkómágneses induktor van. Sorozatszáma: 33074 Ódor: A távírda és távbeszélő berendezések története, Bp. 1910., Az 50 éves Magyar Távbeszélő 1881-1931

Az Effenberger-féle vonalváltós (kétirányú) telefont 1910 és 1917 között gyártotta az Egyesült Izzó és a Stenczer József-féle Vasúti és Távírda Szerelvények és Elektrotechnikai Művek. 2 kanálhallgatóval és Berliner-féle tölcséres szénmikrofonnal készült. A készülék jellegzetessége volt, hogy az egyébként fali, faházas telefon nem fali, hanem asztali kivitelben készült. Ha a hívás a négykarú vonalváltó állásával kijelölt irányból érkezett, akkor az egyik csengő, ha ellenkező irányból, akkor a másik csengő szólalt meg. Forrás: Vasúthistória évkönyv 1990. A készülék tetejéről a második csengő két harangja hiányzik.

Fali, helyi telepes (LB) telefonkészülék az előlapba süllyesztett mikrofonnal, oldalán kanálhallgatóval. Jobb oldalon az induktor hajtókarja látható.

Eredetileg Deckert és Homolka-féle mikrofonnal ellátott, vasúti szabványú, fali LB távbeszélő készülék az 1900-as évekből. A mikrofon és a kanálhallgatók hiányoztak. Restaurálás után Berliner-féle mikrofonnal és két fanyelű kanálhallgatóval lett ellátva.

Kis méretű, fali telefon fanyelű hallgatóval, tölcséres szénmikrofonnal, kétmágneses induktorral, tetején csengővel.

Átalakított LB II-es készülék. A diófa dobozos készülék nyitható előlapján látható a kétharangos váltóáramú csengő, középen a tölcséres mikrofon eredeti helye, bal oldalán az átalakítás során felszerelt tölcsérmikrofonos kézibeszélő akasztóhorga (a kézibeszélő hiányzik), jobb oldalon az induktor karjának nyílása található. A forgatókar hiányzik. Az előlap kulccsal kinyitható. A dobozon belül az indukciós tekercs és a 3 patkómágneses induktor van. Forrás: Ódor: A Távírda és Távbeszélő Berendezések, Az 50 éves Magyar Távbeszélő 1881-1931

Keményfa szekrénybe beépített LB telefon, a kézibeszélőt a színes vászonnal borított felső lapra helyezték. A készülék kézibeszélője hiányzik. Az automata átkapcsolóként működő felső lap alatt látszik a csengő harangja. többi szerelvény a doboz belsejében található.

Diófa szekrénybe szerelt Deckert és Homolka-féle, fali telefonkészülék. Sok hasonlóságot mutat a Berliner rendszerű készülékkel, lényeges különbség a Deckert és Homolka féle csúcsos mikrofonban van. Középen helyezkedik el a mikrofon, felette a kétharangos és kéttekercses váltóáramú csengő, bal oldalán a nyeles hallgató, jobbján az induktor karja található. Az előlap kulccsal kinyitható. A dobozban a csengő tekercsei, az indukciós tekercs, az automata átkapcsoló és a patkómágneses induktor található. Forrás: Ódor: A Távírda és Távbeszélő Berendezések, Az 50 éves Magyar Távbeszélő 1881-1931

Teleppel működő telefonkészülék. Házitelefonként, vagy lépcsőházi telefonként használták, a nyomógombbal lehetett a másik állomást hívni.

Helyi táplálású (LB), induktorhívású, asztali távbeszélő készülék feketére lakkozott fámházban, bakelit kézibeszélővel, cserélhető dobozhallgatóval és mikrofonnak, 160 ohmos váltóáramú csengővel, indukciós tekerccsel, 1000 ohmos Ergit-mágneses induktorral, 5 ágú fali csatlakozóval. Az előfizető az induktorkar megforgatásával hívta fel a kézi kapcsolású távbeszélő központot. A készülék működtetéséhez 3-5V-os helyi telepre volt szükség.

Keményfa házba beépített, helyi telepes (LB) távbeszélő készülék, Bell-féle hallgatóval és tölcséres szénmikrofonnal. A központ felhívása az induktor jobb oldalon látható kis hajtókarjának megforgatásával történt.

Induktorhívású fali telefonkészülék kézibeszélővel.