Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei

Bulyovszky János miniszteri tanácsos, az Országos Vízügyi Igazgatóság helyettes főnöke. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Paksy József mérnök, a Kis-Duna és a Rába-szabályozás ügyeinek szakértője, műszaki tanácsos, az I. Dunai Kerület felügyelője, 1879-1901(?) között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Mérnök, miniszteri tanácsos, az Országos Vízépítési Igazgatóság kultúrmérnöki ügyosztály vezetője, a Tiszai Osztály vezetője, a Földművelési Minisztérium helyettes államtitkára, a Dunavölgy-Lecsapoló és Öntöző Társulat kormánybiztosa, a talajjavítás szakértője. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Dolecskó Mihály mérnök, miniszteri oszt. tanácsos, a II. Dunai Kerület felügyelője, 1868-1911 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Schoenholz Rezső miniszteri oszt. tanácsos, a III. Dunai Kerület felügyelője, 1868-1908 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Gallacz János vízépítő mérnök, miniszteri oszt. tanácsos, a VIII. Tiszai Kerület felügyelője, 1873-1900 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Grazban végezte el. 1873-ban kapta meg mérnöki oklevelét. Ekkor unokatestvére, Waldberg Stefánia és annak férje, Szegheő Attila mérnök, a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője Magyarországra hívták, így került a fiatal osztrák mérnök Gyulára, ahol alkalmazását a magyar nyelv elsajátításához kötötték. 1879-től a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője lett. Nevéhez fűződik a Kettős- és a Hármas-Körös bővítési munkáinak irányítása. Aktívan részt vett a város közéletében is. 1889-től dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban is. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Bolla Mihály mérnök, az első hazai kultúrmérnökök egyike, a kassai Kultúrmérnöki Hivatal főnöke, a rétmesteriskola igazgatója, majd a Földművelési Minisztérium OVTH kultúrmérnöki hivatalának vezetője. Jeles szakíró, a hazai öntözések és talajjavítások kérdéseinek szakértője. Miniszteri tanácsos, a Gazdasági Műszaki Hivatal vezetője, 1880-1915 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Faragó Lipót főmérnök, miniszteri oszt. tanácsos, 1879-1903 között az Országos Vízépítési Igazgazóség kultúrmérnöke, majd a Dunai osztály vezetője, utóbb a vízrajzi szolgálat főnöke. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Zsák Hugó mérnök, miniszteri oszt. tanácsos, a II. Dunai Kerület felügyelője, 1868-1908 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. A műegyetemet Budán végezte. Tanulmányai befejeztével 1867-ben a közlekedésügyi (későbbi kereskedelemügyi) minisztérium szolgálatában kezdte meg működését. 1871-ben a budapesti Dunaszabályozó Felügyelő­ségnél tevékeny részt vett a budapesti és Budapest alatti Dunaszakasz szabályozási és rendezési munkálatainál. Vezetése alatt épült a soroksári Duna-ágat elzáró gubacsi gát a háromnyílású táplálózsilippel és a Nagy-Duna felőli párhuzamos művel. 1875-ben a budapesti magyar királyi folyammérnöki hivatal vezetője lett. 1879-ben főmérnökké, 1886-ban középítészeti felügyelővé és a vízügyi műszaki tanács tagjává nevezték ki. 1887-ben műszaki tanácsos, 1890-től a földművelésügyi minisztériumban a budapesti Duna-szakasz kerületi felügyelője lett. Az ő nevéhez fűződik a Margit híd feletti baloldali és az Erzsébet híd alatti jobboldali rakodópartok kiépítése. 1894-ben osztálytanácsos lett, 1908-ban 40 évi állami szolgálat után, mint miniszteri tanácsos vonult nyugalomba. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Fekete Zsigmond vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő. A Vízrajzi Osztály vezetője, 1884-1914 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Tanulmányait a József Nádor Műegyetemen végezte el 1874-ben. 1875–1881 között a Temes–Béga-völgyi Vízszabályozó Társulat mérnöke volt. 1881-től országgyűlési képviselő volt. 1884-től a Felső-Duna szabályozási munkálatainak vezetője, majd miniszteri tanácsosi rangban az Országos Vízépítési Igazgatóság vízrajzi osztályának, utóbb folyócsatornázási osztályának vezetője volt. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Bertalan Lajos mérnök, miniszteri oszt. tanácsos, a Tiszai Osztály vezetője, 1881-1900 az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. A bécsi műegyetemen tanult, majd 1858 és 1861 között részben magánmérnökként, részben Temes vármegye, később pedig a Sebes-Körös Szabályozási Társulat főmérnökeként tevékenykedett. 1881-től dolgozott a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnál. 1887-ben műszaki tanácsossá nevezték ki. 1889-ben a földművelésügyi minisztériumhoz kerültek át a vízügyek, ekkor a dunai osztály, 1890-ben pedig a tiszai osztály vezetője volt. Bertalan Lajos volt a 19. század legjelentősebb magyar vízépítési munkájának, a Tisza-szabályozás befejezésének irányítója. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.

Péch József magyar vízépítő mérnök, hidrológus, a magyar vízjelző szolgálat megalapítója, miniszteri tanácsos, a Vízrajzi Osztály vezetője, 1873-1901 között az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. Ifjú korában harcolt az 1848–1849 évi szabadságharcban. Tanulmányait a József-Ipartanodában és a Mérnöki Intézetben végezte 1853-ban. Részt vett több felmérési, folyószabályozási és vízrendezési munkában. 1873-ban ő lett a Béga-csatorna hivatalfőnöke. Péch nevéhez fűződik a Temesvidéki Magyar Mérnök Egylet megszervezése is. 1886-tól az országos vízépítészeti igazgatóságon az általa létrehozott vízrajzi osztály vezetője. 1892-ben a vízmérő és csapadékmérő állomások megfelelő hálózatának felállításával lehetővé tette az árvíz-előrejelzés megszervezését. Haláláig szerkesztette a Vízrajzi Osztály Évkönyvét.Péch József rendszeresítette az 1895 óta naponta megjelenő Vízjárási térkép kiadását. Úttörő munkája a A vízállás előrejelzéséről című tanulmánya német és francia nyelven is megjelent. Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.