Fotó a "Kis-Balaton védőrendszer I. ütem építési munkái" című fotóalbumból.
A XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Balaton és a Kis-Balaton között, a mai, tágabb értelemben vett Kis-Balatont a Balatonhoz számították. A Balaton átlagos vízmélysége és térfogata a XVIII. század vége óta a felére csökkent. Ebben nagy szerepe volt az 1863-ban megépített Sió-zsilipnek és a Balaton déli partján futó vasútvonal miatt végzett szabályozási munkáknak. Ezek eredményeként a Kis-Balaton magasabban fekvő részei szárazra kerültek, a terület vízborítást csak a Zala árvizeikor kapott. Az 1920-as években a Zala árvízvédelmi töltéseivel gyakorlatilag a folyó árvizeit is kizárták a Kis-Balatonból. Ezt követően a csatornarendszer kialakításával megkísérelték a talajvízszintet csökkenteni, illetve szabályozni annak érdekében, hogy a területen mezőgazdasági tevékenységet lehessen folytatni. Ezek a munkálatok az 1960-as évekig tartottak, eredményre azonban nem vezettek.
A vízterület fontos szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A szabályozási folyamatok miatt a XX. század közepére a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette szűrő funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett a következménye, mivel a Zala már nem a Kis-Balaton mocsaras térségében, hanem a Keszthelyi-öbölben rakta le hordalékát, ami az öböl sajátos áramlási viszonyai miatt nagyrészt ott is maradt. Mindeközben a mezőgazdasági termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai szennyezés, kibocsátás.
Az ökológiai katasztrófa elkerülésének érdekében az 1970-es években a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kidolgozott egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére, ami a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában. Alapgondolata az volt, hogy a hajdan öbölként, illetve mocsárként létezett Zala-völgy ismételt elárasztásával kialakuló mocsaras-nádas terület a Zalán érkező tápanyagokat feldolgozza. A világon egyedülálló vízvédelmi rendszerrel az eddig a Balatonban – főleg a Keszthelyi-öbölben – lejátszódó folyamatokat a Balaton elé, a Zala alsó szakaszán kialakítandó vízvédelmi rendszer területére helyezzük át. Ez a megoldás a mintegy 200 évvel ezelőtti, természetes állapothoz hasonlító viszonyokat állít elő.
A munka két ütemben valósult meg: az első ütem, az 1870 hektár területű Hídvégi tó kialakítása 1985-re, a második ütem, a 5000 hektáros Fenéki tó elárasztása lényegében a 2000-es évek közepére készült el. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer valósult meg. A Zala vize tervezett módon kanyarog végig a területen.
