Ez a kezdetleges készülék még mikrofonként is hallgatót használt, ezért nevezzük Bell-féle telefonnak. A külön dobozkába szerelt "mikrofon" nagyobb méretű (nagyobb membrán, nagy patkómágnes) és más kialakítású mint a két alatta függő hallgató.
Nyugalmi helyzetben csak a csengő kapcsolódott a vonalra. Ha a bal oldali hallgatót leemelték, egy belső átkapcsoló leválasztotta a csengőt és a hallgatókat kapcsolta a vonalra.
Az átkapcsoló szerkezet a készülékből hiányzik. Jobb oldalon a póthallgató függ. A felhívásra váltakozó áramot fejlesztő induktort használtak, amely a készülék jobb oldalán látható. Az induktor karját megforgatva és a nyomógombot lenyomva tartva lehetett hívást kezdeményezni. Az induktor mágnespatkója hiányzik. A Bell-teljes elnevezés arra utal, hogy egy készülékben egyesítették a mikrofont, a hallgatókat, az induktort és a csengőt. Működtetéséhez nem volt szükség elemekre!
