Fadrusz János a kései magyar historizmus egyik legkiemelkedőbb emlékműszobrásza. Kolozsváron 1902-ben állították fel kétszeres életnagyságú Mátyás-szobrát a Szent Mihály-templom déli oldalánál. Ezen a művén a mellékalakok a korban divatos neobarokkhoz köthetők, míg Mátyás a monumentális szobrászat szép példája lett. A Mátyás-emlékmű felavatásával egy időben a művész állami megrendelést kapott, hogy a Budavári Palota bővítésekor kialakított úgynevezett Hunyadi-terembe készítse el a lovas szobor kisméretű változatát. A magas támlájú nyeregben egyenesen ülő, páncélba öltözött fiatal király arca markánsan szigorú, vállig érő hullámos haját babérkoszorú övezi. A lovas szobor hasonlóan nagyvonalú, méltóságteljes, erőt és határozottságot sugalló, mint a nagyméretű köztéri szobor, amely alapján készült.