A Duna vízrendszerét ábrázoló térkép. Bal alsó sarkában a Földközi tenger, a jobb alsó sarkában pedig a Fekete-tenger határolják; egyébként pedig jórészt a kárpátok hegyeinek koszorúja. Nyomtatásban el?ször Marsigli Duna-monográfiájának latin nyelv? kiadásában jelent meg (Amszterdam és Hága, 1726, majd 1741-ben La Hongrie et le Danube címmel Amszterdamban 31) a Duna-monográfiában közzé tett térkép társaságában külön kötetben ismét kiadták, végül az 1744-ben franciául is publikált Duna-monográfiában látott napvilágot. Mivel a Duna-monográfiában található változatra a TAB. 34. azonosítót vésték, a mi térképünk valószín?leg a fent említett kés?bbi kiadások valamelyikéb?l származik, mivel ezen az azonosító szám csupán egy arab kettes a lap bal fels? sarkában a kereten kívül. Eszmei szerz?je L. F. Marsigli, megrajzolója J. C. Müller. A rézmetszés alapjául szolgáló kéziratos változatot Müller 1702-ben rajzolta meg Nürnbergben, ugyanott metszette rézbe G. C. Eimmart. A bal fels? sarokban Marsigli fontosnak tartotta felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy a Dunát, a Tiszát, a Szávát, a Marost átszel? kis vonalak azokat a helyeket jelzik, melyeken a folyók szélességét és mélységét megvizsgálta. Ezeket a vonalkákat azonban hiába keressük. Valószín?leg a rézmetsz? megfeledkezett róluk. A Duna-monográfia VI. kötetében azonban egy táblázatban külön is közli, hogy hol végezte el ezeket a méréseket, így végül is a mérés helyeit azonosítani tudjuk. A térkép sajátos érdekessége a hegyek koszorúját a Kárpát-medence felett átköt? négy egyenes, melyekkel a szerz? azt akarta megmutatni, hogy néhány jelesebb folyónak a medre a Dunához viszonyítva milyen magasan van. Ehhez kapcsolódva egy külön lapon az egyenesek mentén hozza a Kárpát-medence metszet-rajzát illetve kereszt-szelvényét, ezzel alkalma nyílt a vonal által metszett hegyek, völgyek, folyók egymáshoz viszonyított magasságát érzékeltetni: a Duna, Olt, Maros, Szamos, Tisza, Boszna, Drina, Száva, Temes, Verbas, Dráva, Ipoly, Garam