![Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/rou-ko/images/110/671761-20162744/bokaly/bokaly-671761-2.jpg)
Agyagból, korongolással készítették ezt a bokályt Zilahon. Neve az olasz bocal szóból származik, aminek jelentése kancsó. A köznyelvben is kancsó, vagy korsó néven él. Egykor boros edényként használták a bokályokat, de a paraszti házakban a tisztaszobában kaptak helyet fülüknél fogva felakasztva, mint dísz. Nem csoda, hiszen általában gazdagon festettek, ahogy ez a darab is. A fazekas koronggal kialakította az edény formáját, ki is díszíthette, de volt, hogy ez a felesége feladata maradt. Írókának hívják a fest?eszközt, amivel készült ennek a bokálynak az ismétl?d?, csíkos és szilvamag szer? mintája. Zilah a régió jelent?s fazekasközpontja volt. Mívesen és alaposan kidolgozott edényeket készítettek. Ehhez a jó min?séghez hozzájárult, hogy szigorúan szabályozott céhes (kézm?vesek, iparosok érdekvédelmének szervezeti formája) keretek között dolgoztak a fazekas mesterek. (Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv. 1998. 166.; Magyar Néprajzi Lexikon céh; Magyar Néprajz III.)