A XIX. század utolsó harmadában jelentek meg a virágmotívumok, az indák és a levelek. Ennek a korszaknak a fekete, a vörös és a kék volt a jellemző színe. Egy új technika, a töltöttvarrás terjedésével új motívomok alakultak ki, melyek folyamatosan bővültek újabbnál-újabb ornamentikákkal. A fehérhímzés időszakában is volt már néhány virág. Ezen korszak jellegzetes motívuma a pülés rúzsa, a tulipánt, a búza, a cserösznye és a liliom tőbbféle változata. Az 1890-es évektől egyre jobban szaporodott a motívumok száma: tüskésrúzsa, szömődökös rúzsa, búzás csukor, tornyos rúzsa, macskatalpas, patkós rúzsa, epörgyés pülés rúzsa, buzavirág, tüzesliliom, szívrúzsa, istenkefa és a gyöngyvirág. Számtalan motívum neve ismeretlen, de a legvalószínűbb az, hogy nevük sem volt. Az ornamenseket általában sorokba rendezve varrták a ruhákra, mely "vízfolyásos" soroknak külön nevet is adtak: nyócas puc, vízfolyásos koszorú, rozmaringos, cserösznyés, kerekszíves rózsakoszorú, majorannás és tulipános koszorú, katykaringos sor. A növényi ornamentikák mellett gyakran hímeztek szívet, patkót és madarat: pacsirta, rigó, bibic, galamb, gólya, kakas, tyúk és páva.
en
Viski Károly Múzeum Kalocsa
Néprajz kiállítás - 2. terem - 3. rész
Néprajz kiállítás - 2. terem - 3. rész
Fehér vászon. A hímzés külön rávarrva.Fakó fekete szár- és töltött varrás "embörfej" tulipánt formában.
Fehér lenvászon. Egyik végén a gombolásnál fehér lyukhímzés. A fordított végén két sor piros hurkolás között piros és fekete stilizált virágok. Piros ívek mellett fekete csöppek és pontok. Kézi hímzés. - Néhol elszakadva.
Fehér vászon, szélén fekete cakk, fölötte fekete csöppök, pontok, majd kézi lyukvarrású pántlikafűző, fölötte piros koszorú, pántlikafűző, fekete koszorú. - Ép.
Fehér vászon, szélén körbe fehér cakk, alatta kerek virágok 2 hosszanti oldalán kerek szívekből virág, elején három kerek koszorú, középső patkós.
[Last update: ]