A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteményében őrzött halászattal kapcsolatos eszközök
en
Rippl-Rónai Múzeum
RRM_NT_Halászat
RRM_NT_Halászat
A horogbucska kobaktökre erősített, ólommal ellátott horog. Miután a hal ráharapott a horogra, eleresztették a bucskával. Az eleinte még vergődő állat így nem tudta felborítani a csónakot. A könnyű kobaktök – a bucska - a vízfelszínen maradva jelezte, merre van a zsákmány, amit akkor emeltek ki a vízből, amikor már kellően elfáradt.
Ezzel a "tűvel" halászhálókat kötöttek és foltoztak. Gyűrűske fából készült, bicskával faragták ki, majd utólag 10 percig főzték forró vízben. A halászhálók eredetileg kenderfonalból készültek, melyet szurokkal vontak be, hogy tartósabb legyen a vízi használatkor. A különböző hálók anyagát összefoglaló néven "léhésnek" nevezik. Ezeket a halászok és családtagjaik főként a téli időszakban készítették, amikor jobban ráértek. A 19. század végétől kenderfeldolgozó üzemek, gyárak is készítettek hálót.
A "deszka" hálókötéskor a szemek egyenletes nagyságát szabályozza. hazánkban kétféle hurkolási mód terjedt el a hálókötők között. Az egyiket "nyakkötésnek", vagy "parasztkötésnek" is nevezték, ennek során az előző szemen áthúzzák a fonalat, csak utána kötik a hurkot. A "necckötéses" technika bonyolultabb, de gyorsabb, ezt főleg a céhes hagyományokat követő, főállású hálókészítők alkalmazták.
A kece a KERESŐ HALÁSZAT eszköze. A súlyos favázhoz erősített háló aljára ló lábszárcsontokat erősítettek. A hálót vízbe vetve a vízfolyás mentén csónakból húzta maga után a halász. A nehéz kece végigjárta a vízfeneket: a lócsontok a fenékre húzták a hálót, megzavarták az aljzaton turkáló halat és a hálóba riasztották. Nehéz volt kecével halászni, de az év bizonyos szakaszaiban megérte a kecsegéért, ami értékes zsákmánynak számított.
A REKESZTŐ HALÁSZAT eszköze a varsa. A hal azon tulajdonságát használja ki, hogy mindaddig egy irányba tart, amíg neki nem ütközik valami akadálynak. Ekkor általában oldalra fordul. A varsa széles szája (taraja vagy szádja) tereli a halat a belső szűkebb nyílás (vörcsök) felé, melyen átjutva csapdába esik.
Fatalpú, felül vászon, bőrrel szegett nádarató cipő. Talpára jégpatkót erősítettek, hogy ne csússzon, vagy kapcába csavarták. Falusi mester készítette, cire vagy csizmára húzva használták.
A dobvarsa szintén a REKESZTŐ HALÁSZAT eszköze. Különlegessége, hogy mindkét végén vörcsök van, vagyis két irányból is bele tud úszni a zsákmány. Oldalát kivehető ágakkal merevítik. Ha ezeket eltávolítják, lapos kör formára összenyomható és könnyen szállítható. Dobvarsával főleg kárászra halásztak, vesszőből font változataival pedig csukát lehetett fogni. Hogy a vízben elrejtsék, az orvhalászok nagyobb adag füvet tettek a tetejére.
[Last update: ]