Az utókor – főként a kommunista történetírás hatására – ma sem ismeri és ismeri el eléggé az egykor országos hírű ferences főpapot, Zadravecz Istvánt. A két világháború közötti időszakban volt tábori püspök, hitszónok, lapszerkesztő. Hazafias beszédeivel, közszerepléseivel a nemzeti öntudat és az első világháború utáni területi revízió ébrentartásán fáradozott. Rendtársaival együtt ezreket mentett meg a zsidóüldözések idején. Egy rádióbeszéde alapján, háborús és népellenes bűncselekmény elkövetésével vádolva, a kommunisták a szovjet hatóságok kezére adják, ők azonban nem találták bűnösnek és szabadon engedték. Ellenfelei nem nyugodtak és első népbírósági tárgyalásán, 1946-ban, 5 év börtönre ítélték. Embertelen körülményekkel és megalázó bánásmóddal akarták megtörni a beteg főpapot. 1947. október 8-án a püspököt fellebbezés után szabadlábra helyezték. Szabadulása után lakását elvették tőle. Néhány évig falvakban húzta meg magát, végül Zsámbékon lehetett kisegítő lelkész.
"Zadravecz István (1935-től Uzdóczy-Zadravecz István) OFM, (Csáktornya, 1884. június 20. – Zsámbék, 1965. november 13.) horvát származású ferences szerzetes, tábori püspök." - (Wikipedia (hu) 11.08.2021)
en
