Sándor István (szalézi szerzetes)(1914-1953) A szalézi rend Clarisseumnak nevezett árvaházát, a többi katolikus intézethez hasonlóan feloszlatta a kommunista rendszer. Ebben az intézetben dolgozott Sándor István testvér. Amikor az Államvédelmi Hatóság állományát 1949-ben 30 000 főre duzzasztotta, az árva- és a munkásgyermekek látszottak a legmegbízhatóbb személyeknek, akikből jó ávóst lehet nevelni. Ezek a fiatal tisztek az árvaház államosítása és a szerzetesek elűzése után is kapcsolatot tartottak volt lelki vezetőjükkel, Sándor István testvérrel, aki időközben egy mosóporgyárban helyezkedett el. A gyárban a fiatalok körében végzett nevelő munkáját még kitüntetéssel is elismerték. Amikor azonban kiderült, hogy illegális hittancsoportjának még ávós tagjai is vannak, akkor a katonai bíróság a csoport néhány tagját, köztük Sándor István testvért, összeesküvés vádjával letartóztatta. Bár korábban lehetősége lett volna Ausztriába menekülni ő mégis maradt, vállalva a vértanúság kockázatát. A vallatások során sokszor összeverték. Rabtársai tanúsítják, hogy a halálos ítélet tudomásulvétele után is a békét sugározta, s ő tartotta a hitet a többiekben is.
en
