Márokpapi plébánosként került a tábori lelkészi szolgálatba. Társaival együtt ő is fogságba esett és három évet töltött a Szovjetunió fogolytáboraiban. Felszerelése egy aknatalálat következtében megsemmisült. A fogságban társai készítettek neki egy teljes misefelszerelést a kezük ügyébe kerülő, felhasználható anyagokból. Papi szolgálatát hűségesen ellátta, misézett, gyóntatott még a tífusztól gyötörten is négykézláb mászott a haldoklókhoz, hogy feloldozza őket és ellássa a szent útravalóval. A lágerkörülmények között sokat szenvedett, de haláláig gyakran emlegette, hogy inkább lenne ő a Szovjetunióban, mint a szovjetek Magyarországon.
en
