"I. Eadmund vagy Edmund (921/922 – 946. május 26.), melléknevei: Idősebb, Nagyszerű. 939-től haláláig Anglia királya volt. Rövid, ám eseményekkel teli uralkodása alatt sikerrel harcolt a vikingek ellen Közép-Angliában és Northumbriában.
Idősebb Edward fia és Athelstan féltestvére volt. Ott harcolt bátyja mellett Brunanburghi csatában 937-ben. Athelstan halála után örökölte a trónt. Nem sokkal királlyá koronázását követően több katonai támadást kellett kezelnie. II. Olaf dublini király elfoglalta Northumbriát és bevonult Közép-Angliába (Midlandsbe). Mikor 942-ben meghalt, Edmund visszafoglalta Midlands területét. 943-ban ő lett Olaf yorki király keresztapja. 944-ben sikeresen visszafoglalta Northumbriát. Ugyanebben az évben szövetségese, York királya elvesztette a trónját, s Dublinba menekült. Olaf lett Olaf Cuaran néven a dublini király, és ezután innen segítette keresztapját. 945-ben Edmund meghódította Strathclyde-ot, de átadta uralkodói jogait I. Malcolm skót királynak. Cserébe megállapodtak, miszerint kölcsönösen támogatják egymást háború esetén. Így Edmund létrehozott egy biztonságos határsávot és békés külpolitikát folytatott Skóciával. Uralkodása idején kezdődött a X. századi kolostori újjáéledés is Angliában. Legismertebb tette, hogy ő nevezte ki Glastonbury apátjává Dunstant. 946-ban tárgyalásra küldte embereit Franciaországba Lajos királyhoz, aki Athelstan udvarában nevelkedett, de a tárgyalás eredményeit már nem tudhatta meg." - (hu.wikipedia.org 31.01.2020)