1922-ben született döntés a Magyar Pénzjegynyomda Rt. létrehozásáról. A magyar nyomdaipar azonban mindaddig nem foglalkozott pénzjegyek gyártásával, ezért egy semleges államban honos céggel (Orell és Füssli, Zürich) léptek kapcsolatba a szükséges berendezések és technológia beszerzése érdekében. A Pénzjegynyomda épülete 1923–1925 között készült el, svájci tervek alapján. Ma is ebben az épületben található a cég székhelye: 1055 Budapest, V. Markó u. 13- 17.
A Magyar Nemzeti Bank 1924. júniusában kezdte meg a működését. 1925-ben az MNB megszerezte a svájci cégtől az Rt. összes részvényeit és a nyomdaüzemet saját kezelésébe vette át.
A cég első ügyvezető igazgatója dr. techn. Heinrich Frigyes volt, akinek a terveiből származik az egyik első, automatikus törlésű metszetmélynyomógép, a HRM-sorozat. Ennek már az első példányai is nagy érdeklődést váltottak ki 1928-ban mind Nyugat-Európában, mind Kanadában, sőt, Dél-Afrikában is. Az új rendszerű bankjegynyomógépeket exportálták is.
A második világháború után különösen nagy munkateher nehezedett a nyomdára: az inflációs bankjegyek tömegét kellett kinyomnia, összesen 23 címletben, az 1945-ben kibocsátott 50 Pnegőstől az 1946. június 3-i 1 milliárd "B" Pengőig. A részvénytársaságot 1950-ben államosították; ekkor a Pénzjegynyomda állami vállalatként a Pénzügyminisztérium felügyelete alá került. A rendszerváltáskor 1993-ban a Pénzjegynyomda ismét átalakult részvénytársasággá; alapítója az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság volt. Ugyanebben az évben a Pénzjegynyomda Rt. megvásárolta a Diósgyőri Papírgyárat.
en
