Lajos Kozák (1906-1975). A sportfotográfusként ismert Kozák Lajos (1906-1975) munkásságának elfeledett oldala került napvilágra, és a fotótörténet új alakja rajzolódik ki előttünk. Képei a harmincas és negyvenes évek progresszív magyar fotóművészetének egyfajta summázatát adják, munkáiban azonban megjelenik egyénisége, megkülönböztetve őt művésztársaitól. Méltán sorolható a korszak neves fotográfusai közé, többek között: Vadas Ernő, Dulovits Jenő és Kinszki Imre, akik világszínvonalú képeket készítettek. Általuk az akkoriban már Párizsban alkotó magyar származású kortársak, André Kertész és Brassai látásmódja és annak magyar gyökerei is új megvilágításba kerülnek.
A Kozák család emlékeiben él a kép, hogy az évfolyamelső fiatalember nehezen jutott állandó álláshoz, s az okot a származásában látta. A harmincas évek Magyarországán egy vidéki vasmunkás gyereke a pesti tanári állásért szinte behozhatatlan hátránnyal indult. A fényképezés iránti szenvedélye, mely a rendszeres sajtóközlésekkel pénzt is hozott az akkor már négytagú család konyhájára, nagyban segítette a megélhetését. – olvashatjuk Kasza Gábor bevezetőjét a Kozák Lajos Fotográfiák című könyvében.
de
