Dömötör Sándor (Budapest, 1908. február 24. – Budapest, 1986. január 15.) magyar néprajzkutató, nyelvész, muzeológus. Solymossy Sándor tanítványa lett a Szegedi Egyetemen, ahol a betyárromantikáról szóló disszertációjával doktorált 1930-ban. Művét 1930-ban Betyárromantika címen adták ki. Fizetés nélküli gyakornok volt a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumánál 1931 - 1932-ben. 1933 és 1935 között megélhetését hivatalnokként biztosította (a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjánál). 1936 és 1944 között a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjának balatonkenesei üdülőjében volt igazgatóhelyettes. 1949 és 1957 között a szombathelyi Vasvármegyei (majd Savaria) Múzeum igazgatója volt 1949. január 1-je és 1957. decembere között. 1969-ig, nyugdíjazásáig, a Népművelési Intézet főelőadója volt. Fontos szerepe volt a honismereti mozgalom megindításában, szervezésében."(https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B6m%C3%B6t%C3%B6r_S%C3%A1ndor_(n%C3%A9prajzkutat%C3%B3), 2020.10.15.)
"Dömötör Sándor (Budapest, 1908. február 24. – Budapest, 1986. január 15.) magyar néprajzkutató, nyelvész, muzeológus." - (Wikipedia (hu) 11.08.2021)
en
