A gólem (héber szó, jelentése: alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból készült emberi alak.
A zsidó folklór népmondája szerint a 16. század vége felé a prágai gettóban Maharal (Júda Löw ben Becalél rabbi 1520–1609) a misztikus és titkos tan, a kabbala segítségével életet varázsolt a Moldva folyó partjáról származó agyagból gyúrt műemberbe. Júda Löw ben Becalél rabbi Kepler kortársaként élt Prágában. A színhely nem véletlen, hiszen a történet időpontjában Prága az okkult tudományok európai központja volt. A rabbi a Gólem szájába helyezett különböző varázserejű papírokat, amelyeknek megfelelően a Gólem a Szombat napig mindenféle szolgálatot elvégzett neki. Ha a rabbi az Isten nevével ellátott cédulát elvette tőle, akkor ismét agyagtömeggé vált. A maradványait a legenda szerint még ma is őrzik a prágai Altneu-zsinagóga padlásán. A prágai gólem legendája a 19. század elején német nyelvű irodalmi művekben jelent meg először. Az sem kizárt, hogy valójában többféle Gólem történet volt és azok az idők folyamán valamilyen úton egyesültek.
A zsidó köznyelvben a gólem bárdolatlan, együgyű embert is jelent.
A Gólem-legenda alapján számos film, könyv és más műalkotás született. Egyes vélemények szerint a Gólem a robotok és automata gépek, számítógépek előfutára volt.
Thúry Levente 1984-es Gólem-kiállítása a Budapest Galériában hatalmas közönségsikert aratott. Már az első héten közel ötven darab művét vették meg a szépművészetek iránt érdeklődő látogatók.
en
