"A rétor (görög eredetű szó) az ókori görögöknél egyaránt jelentette a szónokokat is, az ékesszólás tanítóját is; a rómaiaknál csakis az utóbbit, akivel szemben a gyakorlati ...
[Tovább olvasom]
szónoknak orator volt a neve. Ez azonban szintén csak a császárok koráig volt így, azontúl a görög felfogás érvényesült. A görögöknél különösen Athénban fejlődött ki a rétor intézménye, ahol a szofisták tökéletesen kifejlesztett rendszert állítottak fel. Attikán kívül híres rétoriskolák voltak még Kis-Ázsiában és néhány szigeten, különösen Rodosz szigetén. Rómába Kr. e. 155-ben kerültek a rétorok és bár őket eleinte mint közveszélyes embereket üldözték, lassanként mégis akkora tekintélyre tettek szert, hogy a legelőkelőbb rómaiak Athénba, Ázsiába és Rodoszba siettek, s a rétorok keresett és népszerű emberekké lettek, így Serv. Sulpicius Galba (Kr. e. 144-ben konzul) már az ő hívük volt, az ifjabbik Gracchus még inkább. Divatba jött a próbaszónoklat (declamatio), külön mesterek vezetése és ellenőrzése mellett (declamatores); a beszédek tárgya többnyire költött volt." - (hu.wikipedia.org 09.07.2022)
