Megrendelője révén az elpusztult budai oltárművészettel állhatott kapcsolatban a mosóci Szentháromság-főoltár szerény tehetségű festője. Az Atyaisten trónusának alsó szegélyén, G H monogrammal jelezte művét, a betűk közé az 1471-es évszámot festette. A trónus kőlépcsőjéhez támasztva Ernuszt János címerével azonosítható címerpajzsok láthatók. Ernuszt János Mátyás király udvarának ismert tisztségviselője volt, kincstartó, akit a király 1470-ben Turóc megye főispánjává nevezett ki. A gyűjteményünkben őrzött oltárt már főispánként, a megye egyik jelentős városának plébániatemploma számára, helyi mestertől rendelte meg. A mintaképek meghatározásában azonban feltehetően döntő szerepet vállalt: az ő hatására választhatta a festő a Szentháromság ábrázolásához azt a németalföldi eredetű típust, ahol az Atya keresztre feszített fiát tartja maga előtt, kettőjük között pedig a Szentlélek galambja lebeg. A sátor függönyét félrevonó angyalok mozdulatukkal az oltár kinyitásának gesztusát ismétlik.
