A központ -régebbi nevén kapcsoló- földre állítható egyszekrényes kivitelben készült, középen a kulcsdeszka előrenyúlik, a kezelő ülve kényelmesen eléri a kapcsoláshoz szükséges eszközöket. A kulcsdeszka alatt a kiemelhető deszkalap mögött a zsinórsúlyokhoz lehet hozzáférni. A központ hátlapja ugyancsak leemelhető. A központot általában alközpontként használták. 60 vonalig 1, azon felül (mint ez is) 2 munkahelyes kiépítésű. Kevésbé forgalmas időben a kezelést egy kezelő látta el. A zsinóráramkörök 4-es egységenként bővíthetők. A központ jelen állapotában 28 zsinóráramkörös, azaz maximális kiépítésű, tehát felhasználásakor forgalmas helyen volt. A trunk (leginkább városi) vonalakat 5-ös elrendezésű sávokkal lehet bővíteni. Ez is 20-as maximális kiépítésben van. Mivel mindkét kezelőnél számtárcsa van, lépkedő vagy forgógépes rendszerű automata központhoz is lehet kapcsolni. Ilyenkor a mellékeknek is tárcsás készüléket kell használni. Jellegzetessége a hengeres látjelző, melyeket 10-es csoportosításban, alatta a hüvelyekkel egy sávba szerelnek, tehát 10-esével bővíthető a központ. Ezt még vertikális elrendezésnek is mondják a függőleges elrendezés miatt, akárcsak az LB központoknál.. A trunk vonalak hívásjelzésére, valamint a zsinórpárak figyelő jelzésére lámpákat alkalmaztak. A mellékállomásokat induktorral csengetik fel. Minden zsinóráramkörnek külön éjszakai kulcsa van. Ez lehetővé teszi, hogy a kijelölt mellék nappal is városi vonalat kapjon, így a kezelő nélkül városi hívást tud kezdeményezni. A központ 24 V egyenárammal működik. Forrás: Bodrogi: Postai Távbeszélő Alközpontok és Soros Berendezések Bp, 1955
