Amikor a vizek felszíne befagyott és a dér megfonnyasztotta, a jég "leszárította" a nád leveleit, eljött az aratás ideje. A fényes és sima jégen a ritkás nádat tolókaszával aratták. Ezt a két kar közé erősített nagy, lapos pengés eszközt maguk előtt tolták. Ha arasznyinál nagyobb hó esett, illetve a nád nagyon sűrű volt, kézzel aratták. Ehhez nádvágót használtak. Készítője ismeretlen földműves ember.
