museum-digital
STRG + Y
de
Objekte gefunden: 9
Schlagwortehíradásx
Suche verfeinernGezielte Suche Sortiert nach: ID

Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kártyanaptár 1980

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény (KD) Aprónyomtatványok_Kártyanaptárak (KD) [KD_SZK_1984.109]
Beloiannisz Hiradástechnikai Gyár kártyanaptár 1980 (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-SA)
Herkunft/Rechte: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (CC BY-NC-SA)
1 / 2 Vorheriges<- Nächstes->
Kontakt Zitieren Datenblatt (PDF) Originalversion (Datensatz) Entfernung berechnen Zum Vergleich vormerken Graphenansicht

Beschreibung

Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kártyanaptár 1980

A BHG gyár kezdeti története a Standard és az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-hez kapcsolódik. A Standard az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. távbeszélő és távíró-osztályaiból vált ki és lett önálló gyár 1928. január elsejétől. Korábban telefonközpontokat, telefonkészülékeket gyártott, de a rádiókészülékek gyártását is elkezdte 1926-28 között Standard márkanévvel. A 4B, a 3A, a Standardyne, majd a 30-as ével elején a mai napig közkedvelt Darlig rádió tervezték és gyártották le, többek között. A hazai rádiógyártás meghatározójává válik, hiszen az elsők között kezdi el a készülékek, valamint az alkatrészek gyártását, amelyet az 1948-as államosításig végez. Készülékei széles választékkal vannak jelen folyamatosan a piacon. Hamar ismertté válnak a Standard rádiók, a fejhallgatók, a „Conus” hangszórók, a Standard erősítők. 1932-ben a Standard kapott megbízást a székesfehérvári rádió távíróállomás bővítésére és a Postának egy 25 kW-os műsorszórásra is alkalmas távíróadót szállít le. Később több hasonló nagyteljesítményű adót készít el külföldi megrendelésekre is. Az 1930-as években gyártottak hordozható adó-vevőkészüléket is katonai megrendelésre.
A magyarországi telefonhálózat fejlesztésében is fontos szerepet tölt be, az egyik fontos állomása volt, amikor 1928-ban Budapesten üzembe helyezik az első forgókefés (Rotary rendszerű) 7A típusjelű központot. Ezek a központok (7A1, 7A2) több, mint ötven évig szolgálták a magyar távközlést. A Standard Villamossági Rt. nem csak Magyarországra, hanem a környező országokba és a Közel-Keletre is szállította a Rotary központokat. A központokat már előkészítették az automata helyközi kapcsolások elvégzésére is, de a háború közbeszólt. A második világháború előtt a Standard Rt. volt hazánk egyik legjelentősebb híradástechnikai vállalata. A cég termékei egyaránt megtalálhatóak voltak a HM, BM és a Posta eszközei között, de a rádiók és a telefonok közül sok típus a lakosság számára készült. A vállalat a háborút viszonylag kedvezően úszta meg. Gépparkjának nagy része épségben maradt, s azokat sem a németek, sem az oroszok nem vitték e. 1949. decemberében a Standard Villamossági Rt.-t államosították. A Standard gyár államosításához egy szabotázs- és kémperre volt szükség, a gyár vezetőinek egy részét (többek között: Geiger Imre vezérigazgatót, akit 1954-ben halálra ítélnek, Dr. Kozma László műszaki igazgatót) 1949. november 25-én letartóztatják. 1950-től BHG (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) néven termel tovább. A gyár nevét a görög kommunista Nikosz Beloiannisz személyéről nevezték el. Ebben az időben a görög polgárháborúból sokan menekültek Magyarországra. A cég legnagyobb megrendelői továbbra is a HM, a BM és a Posta maradtak. Elsősorban rádiókat, adó- és vevőkészülékeket, valamint CB és LB telefonkészülékeket és központokat gyártottak itt, szigorú tervutasításos rendszerben. 1954-1955-ben beindítja a rádiókészülékek gyártását.
Egy év alatt 3 típust gyárt le, de a BHG a rádiógyártását megszünteti miután a Videoton gyár a rádiókészülékek gyártását megkezdi. A Beloiannisz A117 és a 228A, 228B készülék típusokkal beírja a nevét a rádiógyártók névsorába. A BHG komoly fejlesztésekbe kezdett a telefonközpontok terén. 1959-ben kifejlesztették az ikerhidas Crossbar rendszerű kapcsolómezőt, majd 1962-ben a Teréz központ épületében üzembe helyezték az első elektronikusan vezérelt Crossbar központot. Termékei Algériában, Brazíliában, Görög- és Lengyelországban, valamint Kubában és Irakban hirdették a magyar mérnöki tudást. A gyár a sikereivel elérte, hogy kizárólag a telefontechnikára specializálódhasson. Eredményeiket a Nyugat is elismerte: ennek tudható be, hogy hosszas előkészítő munka után 1968-ban műszaki együttműködési szerződést köthettek a svéd Ericssonnal, aki a Standard gyárnak az egyik tulajdonosa volt 1933-ig. A vállalat számára a gazdasági csúcsot az 1965-1986 közötti időszak jelentette. Ezen időszak alatt jött létre a tatabányai, a szekszárdi, a kunhegyesi, majd a debreceni telephely. A rendszerváltás előtt négy esztendővel a gyárhoz csapták a csődbe ment Híradótechnika Vállalatot, amely elsősorban a Néphadseregnek és a külügynek termelt. A csatlakozással hat vidéki és három budapesti gyáregységre nőtt a BHG.
Több nagy megrendelő a leszállított eszközöket nem fizeti ki, nem tudja kifizetni. 1989-ben a vállalat nagy veszteségeket halmoz fel. 1991-ben egy meghirdetett tenderen a BHG - Northern Telecom együttes elbukott, amely végül a vállalat széteséséhez vezetett.
Kollár Ernő írása
http://www.radiomuseum.hu/index_bhg.html

A fehér keretes kártya színes fotóján fák előtt két szürke konténer látható, amelyek rendeltetését a fölöttük olvasható felirat magyarázza: MOBIL TÁVBESZÉLŐ KÖZPONT, ettől balra látható a vállalat emblémája: fehér keretes , világoskék alapszínű téglalapban felül egy békegalamb, alatta a rövidített név: BHG BUDAPEST
A kép jelzetlen.:

Material/Technik

Papír színes nyomat

Veröffentlicht Veröffentlicht
1980
Magyar Hirdető
Budapest
Gedruckt Gedruckt
1980
Offset Játékkártyagyár és Nyomda (Budapest)
Budapest
1979 1982
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Objekt aus: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum országos szakmúzeum, melynek gyűjtőköre kiterjed a hazai kereskedelem (kis- és nagykereskedelem,...

Das Museum kontaktieren

[Stand der Information: ]

Hinweise zur Nutzung und zum Zitieren

Die Text-Informationen dieser Seite sind für die nicht-kommerzielle Nutzung bei Angabe der Quelle frei verfügbar (Creative Commons Lizenz 3.0, by-nc-sa) Als Quellenangabe nennen Sie bitte neben der Internet-Adresse unbedingt auch den Namen des Museums und den Namen der Textautorin bzw. des Textautors, soweit diese ausdrücklich angegeben sind. Die Rechte für die Abbildungen des Objektes werden unterhalb der großen Ansichten (die über ein Anklicken der kleineren Ansichten erreichbar werden) angezeigt. Sofern dort nichts anderes angegeben ist, gilt für die Nutzung das gerade Gesagte. Auch bei der Verwendung der Bild-Informationen sind unbedingt der Name des Museums und der Name des Fotografen bzw. der Fotografin zu nennen.
Jede Form der kommerziellen Nutzung von Text- oder Bildinformationen bedarf der Rücksprache mit dem Museum.