Széken a lányok már egészen fiatalon elkezdtek fejkendőt viselni, ami alatt a hajukat egy ágba fonták. Így viselték egészen az esküvőig, onnantól kezdve pedig kontyba tették. Kortól, alkalomtól és társadalmi helyzettől függően változott a fejkendők kinézete. Az itt látható darab egy fiatal lánynak való ünnepi, “tiszta földjű” fejkendő, azaz nincs telehímezve apró virágokkal. Bolti anyagból szabott, kézzel hímzett. Egy derékszögbe koncentrálódott mintasor díszíti. Látható rajta bazsarózsa, virágfőcsúcs két bimbóval, sziimmetrikus mintaszerkezetben háromfejű bazsarózsabimbó, kétágú levélfüzérel. A derlkzögbe futó szalagminta sarokmintát zér köze, a háromágó virágcsokrot, fölötte virágfüzérkoszorú. A szalagminta csak két oldalt díszíti a fekete alapanyagot, zöld, piros, kék, bordó, lila és sárga hímzőfonállal. A fejkendő megkötése – pl. szépen csúcsosodjon ki elől a homlok fölött - eltanult és begyakorolt kézmozdulatok eredménye. (Dr. Kós Károly: Ismeretlen magyar népviseletekről. In: uő: Népélet és néphagyomány. Kriterion. 1972. 203-204. oldal).
