A „pintlikötőt” ifjabb Kovács Ferenc kötélfonó mester készítette. Kovács Ferencnek az apja és a nagyapja is kötélgyártó kisiparos volt, és a családi hagyományokat követve maga is ezt a szakmát választotta (bár a motorok jobban érdekelték, és szívesebben lett volna géplakatos, motorszerelő). A családi műhelyben tanulta meg a mesterség csínját-bínját, olyan tanítómester mellett, aki „a hibát nem tűrte”. A precíz, hibátlan, kiváló minőségben kivitelezett munka igénye ivódott itt bele. Ezt tükrözi a „pintlikötőnek” nevezett kötényzsinór is, amely voltaképpen mestermunka, mesterségbeli tudásának bizonyítéka: a kötélfonás minden fajtája megtalálható rajta. Inasévei letelte után a régi hagyományokat követve vándorútra indult, hogy más mestereknél is tanulja a szakmai fogásokat. A felvétel feltétele a kifogástalan minőségű pintlikötőnek, a mai bizonyítvány elődjének felmutatása volt, és – mint mesélte – soha nem vallott szégyent vele. A kötényzsinór egyúttal valóban annak szolgált, amit a neve is mutat: kötélfonáskor a maga elé tett nagy kötényt mindig ezzel kötötte a derekára
