Csere révén került múzeumunkba, a hajdani lány kedvesétől kapott ajándékát egy Bibliáért cserélte el a gyűjtővel, Kallós Zoltánnal. Elmondása szerint a fafaragványt arra használták, hogy az orsót ne kelljen kézben tartani, illetve a fonal matulálására. Ezt a tárgyat a leány kedvesétől kapta, aki saját kezűleg készítette el neki. A fonómunkák megkönnyítésének eszköze. Az orsofogó, nevéből adódóan az orsó tartására szolgált, hogy a leánynak ne kelljen kézben tartania azt. Másik funkciója pedig, hogy segítségével az orsóról a szálat könnyebb átvezetni egy tárolóeszközre. Mint minden fa munkaeszköz, faragással dekorálható. Ennél fogva a fiú szerelmének kifejezéséül gyakran készített kedvesének – kézügyességének függvényében – szebbnél szebb tárgykat. A kakas és a tyúk párosa szellemesen fejezi ki nő és férfi viszonyát.
A készítő érzelmeit nem csak az elvégzett munka, hanem az orsofogó feliratai is hangsúlyozzák: “Ahogy én szeretlek nem szeret úgy senki minden madár az én bánatomat zengi” Alján pedig informálódhatunk: “Molnár Sára részére készítete Nagy Imre 1963 ban”
