A Margitszigeten több rend szerzetesei éltek, közöttük a domonkosok apácái, akiknek kolostorát IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére, a 13. században.
IV. Béla a tatárjárást követő fogadalmának eleget téve, lányát, Margitot az egyháznak "ajánlotta", így lett a szigeti domonkos kolostor Margit lakhelye.
A török megszállás ezt a rendet sem kímélte, az apácák elmenekültek, az épületek romba dőltek.
A 19. század második felétől meginduló ásatások még csak egy részét tárták fel a rend építményeinek, mégis ezeknek a munkálatoknak köszönhetjük a romkert fő elemeit: Szent Margit sírját, az apácakolostort és a templomot.
