A kancsó elsősorban olyan boros-/vizesedény, amelynek szája összenyomott és kiöntője van.A has, a nyak és a kiöntő formája alapján különböztethetők meg. A kancsók a nagyobb méretekben a bor/víz tartására és kiöntésére szolgáltak. Alapvetően két formája van. Az egyiknél a has törésvonal nélkűl ível át a nyakba, a másiknál elkülöníthető a has, és törésvonallal emelkedik át a nyak. Az előbbinek egyszerűen összecsípik, összenyomják a száját és ez lesz a kiöntője. A kancsók szinte az egész nyelvterületen megtalálhatóak, a fazekaskészítő központokban éppúgy, mint a korsósoknál,tálasoknal. Erdélyben a legszebb kancsók az alábbi központokba készültek: Torda,Zilah,Alsójára,Székelyudvarhely és környéke.(Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa: Fazekaskönyv 1998. 87-88 o.)
Ezt a kancsót Beszterce - Naszódba készítették a XX.századba.Agyagból készített, ólommázas. Barna alapon fekete virágos díszítésű mintával írt 2,5- 3 literes kancsó. Fülénél vízszintes csíkozás, a nyakánál függőleges írókázott csíkozás díszíti, alatta pontok. Hasán vízszíntesen levélfüzér és három víszszíntes csík található. Vásárlás útján kerűlt a gyűjteménybe.
