"A szegecs főleg a gépgyártásban és acélszerkezetekben használt kötőelem. A szegecskötést két egymásra lapolt lemez vagy lemezszerű alkatrész között létesített, roncsolás nélkül nem oldható kötés. A ...
[Tovább olvasom]
klasszikus szegecs hengeres szárból és különböző alakú fejből álló legtöbbször acél alkatrész. A szegecs egyik oldalán előre elkészítik a fejet, ezt gyámfejnek hívják. A szegecsekhez az összekötendő lemezeket (lehetőleg együtt) kifúrták, kisebb átmérőknél alárendeltebb esetben kilyukasztották, befűzték a szegecset és a méretektől és az anyagminőségtől függően hidegen vagy melegen összekovácsolták. A 19. században a lemezek összeerősítésére gyakorlatilag a csavarkötésen kívül csak a szegecskötés volt alkalmas. Az izzó állapotban behelyezett majd lekovácsolt szegecs lehűléskor gátolt hőtágulást szenved: a közrefogott elemek nem engedik meg a hosszirányú zsugorodását, így feszültség alakul ki benne, és a közrefogott elemeket nagy erővel összeszorítja. Sugárirányban a szár zsugorodását semmi sem gátolja, így a furat és a szegecsszár között hézag keletkezik. A szegecs tengelyére merőleges erőt az ilyen kötés csak súrlódással tudja átvinni.
A szegecskötéseket már a bronzkorban használtak, vasból készült szerkezetekben a szegecskötéseket rendszerint kovácsok készítették. Az ipari forradalom óta a hegesztés széles körű alkalmazásáig a nyomástartó edények, kazánok és acélszerkezetek (hidak, emelőgépek, épületek vázai, hajók), szegecseléssel készültek." - (hu.wikipedia.org 09.09.2019)
