Z. Gács György festőművész kiállítása 1968
Helyszín: Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem Budapest Dorottya utca 8.
Idő: 1968 augusztus 23.- szeptember 8.
Kiállítást rendezte: Kiállítási Intézmények
Fotó: Kónya Kálmán
Katalógust tervezte: Katona László
Előszó: Frank János
Kossuth Nyomda
Kiadó: Magyar Hírdető
Csipes Antal gyűjteménye
Z. Gács György (Bp., 1914. okt. 18. – 1978. máj. 1.): festő, iparművész, egyetemi tanár, Munkácsy-díjas (1956, 1970), érdemes művész (1974). Vaszary János, valamint Szőnyi István szabadisk.-jában tanult. 1934-ben bekapcsolódott a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájába. 1935-től a Képzőművészeti Főisk. növendéke. Előbb Benkhard Ágost tanítványa, majd 1937-től 1940-ig Szőnyi István növendéke volt. Diplomamunkáját Az építészet és a festészet kapcsolata címmel írta; 1940-től 1944-ig tanoncisk.-ban tanított. Több csoportos kiállításon (Szinyei Fiatalok, 1939, 1940; Balatoni Őszi Tárlat, 1940; XVI. Tavaszi Szalon, 1941; Képzőművészek Új Társasága [KÚT] kiállítás, 1943. Csoportkiállítás, 1944) vett részt. A Balatoni Ösztöndíjasok Kiállításán (Nemzeti Szalon, 1942) figyelt fel rá a kritika. 1945-től 1953-ig a Képzőművészeti Gimn.-ban tanított, közben 1950–1952 között az iskola ig.-ja volt. Részt vett a Művészeti Alap, a Képzőművészek Szövetsége létrehozásában, ill. munkájában. 1953-tól az Iparművészeti Főisk.-n a díszítőfestő tanszéket vezette 1965-ig. 1957-ben rendezte első önálló kiállítását. Lazúros technikájú, lendületes grafikákat mutatott be a Fényes Adolf Teremben. Figyelme egyre inkább az építészettel összefüggő képzőművészetre irányult. 1955-ben bízták meg a dunaújvárosi Bartók Kultúrház üvegkupolájának elkészítésével, amelyet több üvegablaka, sgraffito-, műkő- és zománckompozíciója követett (Bp.-i Török u.-i Szabó Ervin Könyvtár, a debreceni Épületgépészeti Technikum). 1965-ben az Iparművészeti Főisk.-n megszervezte a szilikátipari tanszéket, amelynek nyugdíjazásáig (1978) vezetője volt. Közben 1962–1978 között a Képzőművészeti Főisk.-n is tanított. A hatvanas évek közepétől új techikákat honosított meg, figyelme a festészetről mindinkább az üveg, a kerámia, a különféle fémek és a beton felé fordult. 1968-as bp.-i tárlatán már kizárólag üvegplasztikákkal szerepelt. A neokonstruktivizmus szellemében először dekoratív, majd op art és kinetikus műveket alkotott (Közlekedési Múz. üvegablaka, 1966; a Váci u.-i Ofotért üzlet belső terét díszítő Optikai törvények, 1967; a Galaktikák, 1970). Fénymobiljait 1970-ben az Iparművészeti Múz. állította ki. Utolsó munkája, a Bábszínház előcsarnokának falát díszítő üvegkompozíció 1976-ban készült el. 1953-ban jelent meg A festészet technológiája c. könyve, társszerzője volt A képzőművészet iskolája c. kiadványnak (1977). Műveiből emlékkiállítást rendeztek a Bartók Béla úti Galériában (1978. szept.). Autóbaleset áldozata lett. – Irod. Vadas József: Z. G. Gy. (Bp., 1975). (arcanum.hu/Magyar életrajzi lexikon)
