Korai, áttörésnek is számító grafikai sorozatának megalkotásához egy macedóniai kolostor szolgáltatta az élményt, melyet egy művésztelep keretében látogatott meg Prilepben. A nyolc képből álló sorozat mind színeiben, mind formavilágában önkorlátozó, szinte aszketikusan lemond a festői eszközök gazdagságáról. A motívumok sűrítését a kollázsra emlékeztető képi megoldásokkal éri el, miközben a legalapvetőbb szimbólumokra szorítkozik. Az ember jelenlétét csak jelképek segítségével érzékeltető festmények fegyelmezett szerkezetükkel, síkszerűségükkel és színhasználatukkal is a pravoszláv ikonok késői leszármazottai, egymásra csúsztatott sík rétegeikben a transzcendencia és a misztikum érződik. A sorozatokban való gondolkodás Deim egész életművére jellemző, akárcsak a visszatérő, szimbólumokká nemesedő motívumok, melyek formai megjelenésükben számos hasonlóságot mutatnak Vajda Lajos képi világával.
