A képen a szaploncai temető – mely a köznyelvben a vidám temető nevet viseli – egyik síremlékét látjuk.
A Máramaros megyei nagyközségben 1935 óta kezdtek szaporodni a tölgyfából faragott, olajfestékkel és verses felirattal díszített fejfák egy addig ismeretlen helyi fafaragó mester, Stan Ioan Pătraș kezdeményezésére. Akkortól kezdődik az azóta is páratlan falukrónika fokozatos bővítése – olyannyira, hogy ma már több mint 800 fakeresztről olvasható le az alatta nyugvók életének tréfás, a népköltészet ismert fordulataiba csomagolt summája. A faragott jelenetek változatos életképek a szaploncai valóságból: kaszáló, kovácsoló, disznót ölő, fát vágó, traktort vezető, fonó, újságot olvasó, gyermekekkel vagy állatokkal körülvett férfi és női alakok népesítik be azokat, a halottra jellemző életmódnak megfelelően (Cseke Gábor: Vidám Temető).
A képen látható síremléken a következő felirat olvasható:
Noi doi frați din coconie
Tineri am ajuns sub glie
Holdiș George cu Ilie
Pîn-am trăit pă pămînt
Am cîntat și am horit
Cu aceste m-am distrat
După ceter am jucat
Moarte tînăr mă luai
La 18 an.
A felirat tanulsága szerint a sírban egy testvérpár, Holdiș George és Ilie nyugszik, kik fiatalon, 18 évesen kerültek a föld alá. Életükben énekeltek, vígan éltek.
