A sarló a téli időszakban került elő a kastély gazdasági épületeinek egyikéből, amikor a Marcal-mentén a vizek befagytak. Két jelentősebb téli betakarításról hallhatunk és olvashatunk a leírásokban, egyik a nádvágás, a másik a fakitermelés. A nádat nagyon sokoldalúan használták fel, leginkább a népi építészet egyik alapanyaga. A nád lehetett tetőfedő anyag, és a mennyezet rétegeinek kialakításához is általánosan használtak nádat az egész ország területén. A nádvágó eszközt Vajkai Aurél gyűjtötte 1964-ben Alsóiszkázon. A kovácsok kézügyességét dicséri, hogy a pengéje egyenletes vastagságú, valamint a díszítménye teszi még különlegesebbé. A beütések a használatát nem zavarják, azonban ezt az egyszerű használati tárgyat is esztétikusabbá teszik. A penge és a markolat találkozásánál a penge két oldalán HC és E monogramok olvashatóak. Ezek megfejtéséhez az Iszkáz környékén működő kovácsműhelyek és mesterek után kellene kutatni. Jelentésük jelenleg ismeretlen. A kovács a sarlót markolattal, vagy anélkül is árusíthatta. Ebben az esetben valószínű, hogy a nyél a sarlóhoz még a kovácsműhelyben elkészült, mert a rögzítő pánt is kovácsoltvas.
