A római birtokosok szívesen foglakoztak lótenyésztéssel, erre azonban csak a nagyobb gazdaságokban nyílt lehetőség. Egyrészről a jó vérvonalú tenyészmének ára magas volt, így a kevésbé módosabb birtokosok számára elérhetetlen maradt, másrészről a ménes (equitum) tartásához tágas mezőre volt szükség. Varro, ókori szerzőtől tudjuk, hogy négy különféle célra használták a rómaiak a lovakat: igavonásra, versenyzésre, tenyésztésre és a hadseregnél. A gazdaságokban kocsit vontattak, és vizet hordattak a lovakkal, cséplésnél is használták őket, trágyájukat pedig a földeken hasznosították. Az irodalomban a költők is megénekelték a nemes paripákat, dicsérték eszüket (Plinius szerint „kimondhatatlanul okosak”). A bemutatott eszköz a lovak rögzítésére, megfékezésére alkalmas egyszerű, de hatásos eszköz volt.
