Magyarországon nagyjából 90 szitakötő-faj fordul elő. 2 fő csoportjuk a kis- és a nagyszitakötők. A nagyszitakötők közé tartozó laposacsák családjának 22 faja fordul elő nálunk.
A laposhasú acsa (újabb magyar nevén széles laposacsa) főként álló-, ritkábban lassan áramló vizekben, mocsarakban, csatornákban, erdei kisvizekben fejlődik, kedveli a náddal és egyéb vízinövényekkel sűrűn benőtt szegélynövényzetet. Bár országszerte elterjedt, sehol sem tömeges, de általában gyakori fajnak számít. Veszélyeztető tényezőként hat a faj állományaira élőhelyeinek eltűnése, kiszáradása, átalakítása. Felülről lapított potroha, szárnytöveinek kiterjedt sötétbarna foltjai megkülönböztetik minden más hazai szitakötőfajtól. A hímek világoskék, a nőstények sárgásbarna színezetűek.
