Dombsági löszvölgy hársas-bükkös erdőben, lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) állományával - Kaposvár-Töröcske
A Dél-Dunántúl dombvidékeit az utolsó jégkorszakot követően változó vastagságú lösztakaró fedte be. Ezeken az erdőborította területeken felszínre törő forrásokból folyó patakok az évezredek során mély és igen meredek oldalú szurdokokat, löszvölgyeket vájtak ki. Ezekre a löszvölgyekre jellemző az egyedi, hűvösebb, párásabb mikroklíma, amely ritka növényfajok megtelepedését és megmaradását segítette elő. A meredek oldalakon az erdőgazdálkodás is igen nehéz, ezért általában ritkábban termelik le a löszvölgyek és közvetlen környezetük erdeit, amely szintén a jobb természeti állapot fennmaradását okozza. Egyes löszvölgyek olyan mélyek, hogy felszínre kerül a homokkő alapkőzet is, amely nagyon ritka jelenség a Dél-Dunántúl dombságaiban.
