Európa egyedi színezetű, és közismert békafaja, amely hazánkban is országszerte elterjedt. Erősen kötődik a nedves, vizes élőhelyekhez: előfordul mocsár- és lápréteken, ártéri és egyéb üde, párás erdőkben, vízpartokon, nádasokban és más hasonló, nedvességben gazdag, de akár degradáltabb élőhelyeken is. A klímaváltozás erősen veszélyezteti állományait, az utóbbi évtizedben valamelyest meg is ritkult, de jelenleg még nem számít ritka, vagy végveszélyben levő kétéltűnek. Az egyetlen békafajunk, amely fákra is felmászik, sőt általában a magasban hallatja kuruttyolását. Színezete egyébként igen változékony, a jól ismert élénkzöldtől akár jelentősen eltérhet, a környezeti körülmények függvényében: nem ritkán szalmasárga, szürkésbarna, sőt még kékes-szürke egyedei is előkerülnek. Tavasztól egészen a fagyok beálltáig aktív faj.
