A csőröslepkék alcsaládjának egyetlen Európában előforduló faja. Nincs más Magyarországon előforduló hasonló faj, legjellegzetesebb jegyei a felső szárny sarkának baltaszerű nyúlványa, valamint a fej hosszúra kinyúló ajaktapogatói – amelyről a magyar nevét is kapta. Latin nevében viszont egyetlen tápnövénye, a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) latin megfelelője köszön vissza. Vándorlepke, amely eredetileg mediterrán területeken, Dél-Európában, Kis-Ázsiában volt elterjedt, majd az ostorfa parkfaként való alkalmazása és telepítése – majd későbbi kivadulása - miatt délnyugati irányból folyamatosan benépesítette mára az egész Kárpát-medencét, annak ellenére, hogy első alkalommal csak 1945-ben észlelték hazánkban. Elsősorban sík- és dombvidékeken gyakoribb, de sokszor városi parkokban egész nagy állományai jelenhetnek meg. Tápnövényének terjedése és a melegedő éghajlat kedvez a faj egyre északabbra való előrenyomulásának. A kifejlett lepkék júniustól kelnek ki a bábokból, és egészen októberig találkozhatunk velük. Ezt követően a nyár végén kifejlődő példányok fagytól mentes menedékhelyekre húzódnak, és áttelelnek. Ezekkel az egyedekkel gyakran találkozhatunk a következő tavasz igen korai melegebb napjain. Rendszertelenül az egész országban előfordulhat, de nem tartozik a gyakori fajok közé, ezért védett, természetvédelmi értéke 5 000 forint.
