Magyarországon nagyjából 90 szitakötő-faj fordul elő. 2 fő csoportjuk a kis- és a nagyszitakötők. A nagyszitakötők közé tartozó laposacsák családjának 22 faja fordul elő hazánkban, ezek közé tartozik a pásztorszitakötők 4 faja is. Eléggé hasonló fajok, de a megfelelő bélyegek vizsgálatával megkülönböztethetőek egymástól. Közös jellemzőjük, hogy hímjeik kék, nőstényeik sárgásbarna színezetűek.
A vízipásztor (újabb magyar nevén feketefarkú pásztorszitakötő) a leggyakoribb a nemzetség 4 faja közül, de összességében is az egyik leggyakoribb nagyszitakötő Magyarországon. Főként álló-, néha lassan folyó vizekben fejlődik, még az erősebb szennyeződéseket és eutrofizációt is képes elviselni, kifejezetten tág tűrőképességű szitakötő.
