A bronzművesség nyoma több római kori katonai táborban, villagazdaságban, vicus-ban és városokban megmaradt. Itt elsősorban bronztárgyak öntéséhez és javításához szükséges eszközök (öntőtégely, fújtató, stb.), rontott vagy félkész áru, hulladék anyag, bronzsalak és öntőminták kerültek elő. Mindezekből következtetnek a régészek műhely működésére. A bronzműves gyakran más mesterrel – kováccsal vagy üvegművessel– dolgozhatott együtt. Erre utaló nyomok kerültek elő Intercisa táborának feltárásakor, ahol fibula öntőminta, ládikaveretek, kisplasztika és sisak került elő a romok közül. A feltárásokból eddig csak olvasztókemencék ismertek, kohó eddig nem került elő a tartományban. A bronzötvözet két fő eleme a réz és az ón. Emellett cink, ólom, vas, ezüst, stb. fordul elő benne, kis mennyiségben. A réz és a cink messing nevű ötvözetét kedvelték a római korban arany színe miatt, gyakran használták edénykészítésre is. A meglepően élethű, aprólékos részletességgel kidolgozott kecskeszobor mindenképpen a korabeli mester mélyreható szakmai tudásáról, bravúros kézügyességéről mesél.
