Imhotep az Óbirodalom idején, a 3. dinasztia (Kr. e. 2686-2613 körül) alatt élt. Héliupoliszi főpap és Dzsószer fáraó Szakkarában található lépcsős piramisának építésze volt. Az utókor bölcsként, intelmek szerzőjeként őrizte meg nevét. A 26. dinasztiától, az ún. szaiszi kortól (Kr. 664-525) kezdődően pedig már istenként tisztelték, akinek saját kultusza és temploma volt. Tisztelete a Ptolemaiosz korban (Kr. e. 305-30) volt a legelterjedtebb, amikor Aszklépiosszal, a görögök gyógyító istenével is azonosították. Számtalan fogadalmi szobra maradt fenn, amelyeket azért ajánlottak fel számára, hogy segítségét és közbenjárását kérjék betegségek és terméketlenség esetén, illetve a boldog túlvilági élet reményében. A budapesti szobrocska is fogadalmi ajándék lehetett, amelyet a szobor talapzatán olvasható felirat szerint egy Ham-Honszu nevű férfi javára ajánlottak fel. A szobor Imhotepet széken ülve, ölében nyitott papirusztekercset tartva ábrázolja. A papirusztekercsre vésett hieroglif szöveg Imhotep közbenjárását kéri Ta-tenen istennél, a túlvilág megszemélyesítőjénél. Az arany, fehérarany és ezüst berakásokkal díszített, finom kidolgozású, bronzból készült szobor az ismert Imhotep szobrok egyik korai, kiemelkedő darabja.A szobor legkésőbb 1842-ben a Fejérváry-Pulszky gyűjteményhez tartozott, de 1873-ban már Ráth György gyűjteményének volt a része. Ráth özvegye a teljes gyűjteményt a magyar államnak ajándékozta, és annak 1951-es beolvadásával került a Szépművészeti Múzeumba. Kóthay Katalin
