Az érmen a művész a Szépművészeti Múzeum egyik büszkeségét, Leonardo kisméretű lovas szobrát – a kutatások szerint a külön készült lovast elhagyva – mintázta meg. A perem nélküli érem semleges felületén maradéktalanul érvényesül a nagyvonalúan megmintázott szobrocska. A Leonardo-mű legjellemzőbb beállítása, az állat ágaskodó, csavarodó mozdulata egyszersmind az éremformához is kiválóan alkalmazkodik. A lovas szobrot Ferenczy már egyszer megmintázta az 1917-ben Meller Simonról készített érem hátlapjaként. A kis szobor nyilvánvalóan annyira lenyűgözte, hogy két évvel később magát a művet – immár lovas nélkül – tette meg érme témájának. Tanulságos összehasonlítani a két érem mintázását: míg a Meller-érem hátlapja – a némileg részletező előadásmód – a szobrocskával való első találkozásról tanúskodik, a későbbi érmen a művész a formákat a leglényegesebb vonásokra redukálta, elhagyva a sörényt, az inakat, de még magát a lovast is.
