Derkovits Gyula 1923 júniusától két és fél éven át Bécsben élt, ahol látókörének bővülésével alkotói eszköztára jelentősen gazdagodott, intenzívebben fordult a sokszorosított grafika felé, és itt érte el külföldi kiállítási sikereit is. A zárkózott természetű festőt sorozatos családi veszteségei és 1915-ig (megsebesüléséig) tartó világháborús tapasztalatai révén mélyen érintették a személyes és történelmi sorstragédiák, s ez rendkívüli elhivatottságtudattal párosulva drámai témák monumentális hangvételű feldolgozására sarkallta. Ezek közé tartozik a Menekülés is, amelynek több, kompozíciós megoldásaiban egyező, színhatásaiban azonban eltérő változatát készítette el 1924 és 1926 között olajban, rézkarcban és fametszetben egyaránt.
A háború nyomában járó félelem és zűrzavar a sűrített, expresszív előadásnak köszönhetően világméretűvé fokozódva jelenik meg a téma e kisebb, első olajváltozatán. A középteret átszelő riadt állat- és emberkaraván és a gyermekeikkel menekülő rémült asszonyok ellentétes irányú, meredek átlók mentén rendeződnek el. Zaklatott lelkiállapotukat az erdei hegyvidék komor vonulatai, a táj viharos redővetései hangsúlyozzák. A jelenet figurái, akiket egyetlen tömegként sodor el a csak hatásaiban észlelhető katasztrófa, viszonylag szűk kivágatú felülnézeti rálátásból tekintve torlódnak egymásra. Az újabb kutatás álláspontja szerint a háború témaköréhez kapcsolható bécsi műveiben Derkovits korábbi tragikus (traumatikus) élményeit dolgozta fel, fordulóponthoz érve emberi és művészi útkeresésében.
