Pekáry István folklorizáló stílusú festészete külső jegyeiben párhuzamba állítható az ún. naiv művészettel, melynek képviselői Magyarországon is megjelentek az 1920-as években. A korszak naiv művészetét olyan tehetséges, autodidakta, főleg paraszti származású alkotók fémjelezték, akiknek iskolázatlan látásmódja a népművészet hatásain, illetve a népi élet hagyományain alapult. A professzionális képzettségű Pekáry hozzájuk képest tudatosabb, kutatói módon viszonyult ezekhez és alakította ki a dekoratív folklór friss vonásait hordozó stílusát, amelynek a magyar népművészet volt az elsődleges ihletőforrása a Virágok és madár című festmény születése idején. A takaros tisztasággal elrendezett kompozíció közepén egy telt színekben pompázó virágcsokrot látunk, amely díszes füles csuporban áll egy ablakpárkányon. A virágokat sárga kalitkamadár ékesíti, melynek népies madárábrázolásokat idéző törékeny alakja finoman kihangsúlyozódik a kék ég háttere előtt. A külvilágra utaló sematikus háttér dombos falusi tájat mutat mézeskalácsra emlékeztető házikókkal és templommal, balra és jobbra népies viseletű férfi és asszony kicsiny, babaszerű figuráival, amelyek egymás felé fordítva állnak a csokor két oldalán. A térrétegek tagolása csak jelzésszerű, nincs valódi perspektíva, léptékkülönbségeik ellenére a motívumok egyetlen dekoratívan zsúfolt síkban maradnak, egy olyan díszítményes felületet képezve, amely azt a benyomást kelti, mintha egy ösztönös rendezőelv nyomait látnánk.
